Az elmúlt évben felmerült számos nagy horderejű büntetőügy miatt a gyanúsított hallgatásának joga ismét a figyelem középpontjába kerül. Természetesen bűncselekmények áldozatainak és hozzátartozóinak tűz alatt áll a gyanúsított hallgatáshoz való joga, ami érthető. Tavaly például az idősek gondozóházaiban folytatott többszörös „inzulingyilkosságok” gyanúsítottjának folyamatos hallgatása csalódáshoz és irritációhoz vezetett a hozzátartozók körében, akik természetesen tudni akarták, mi történt. A gyanúsított folyamatosan hivatkozott a hallgatás jogára a rotterdami kerületi bíróság előtt. Hosszú távon ez bosszantotta a bírákat is, akik ennek ellenére továbbra is igyekeztek munkába állítani a gyanúsítottat.
A büntetőeljárási törvénykönyv 29. cikke
Különböző okok miatt a gyanúsítottak gyakran ügyvédeik tanácsára hivatkoznak a hallgatáshoz való jogukra. Például ez tisztán stratégiai vagy pszichológiai ok lehet, de előfordulhat, hogy a gyanúsított fél a következményektől a bűncselekmény környezetében. Az okától függetlenül minden gyanúsított rendelkezik a hallgatás jogával. Ez egy polgár klasszikus joga, amelyet 1926 óta rögzítenek a büntetőeljárási törvénykönyv 29. cikkében, és ezért tiszteletben kell tartani. Ez a jog azon az elven alapul, hogy a gyanúsítottnak nem kell együttmûködnie saját meggyõzõdésével, és erre nem lehet rá kényszeríteni: ”A gyanúsított nem köteles válaszolni.” Ennek ösztönzője a kínzás tilalma.
Ha a gyanúsított él ezzel a joggal, ezáltal megakadályozhatja, hogy nyilatkozata valószínűtlennek és megbízhatatlannak minősüljön, például azért, mert az eltér a mások kijelentéseitől vagy az ügy irataiban szereplőktől. Ha a gyanúsított elején hallgat, és nyilatkozatát később illeszti a többi nyilatkozathoz és az aktához, növekszik annak esélye, hogy a bíró hisz benne. A hallgatáshoz való jog használata jó stratégia is lehet, ha a gyanúsított nem képes megbízható választ adni például a rendõrség kérdéseire. Végül is a nyilatkozatot mindig későn lehet megtenni a bíróságon.
Ez a stratégia azonban nem jár kockázat nélkül. A gyanúsítottnak ezt is tisztában kell lennie. Ha a gyanúsítást letartóztatják és elõzetes letartóztatásba helyezik, a hallgatáshoz való jog érvényesítése azt jelentené, hogy a rendõrség és az igazságügyi hatóságok számára továbbra is fennáll a nyomozás alapja, amely alapján a gyanúsított elõzetes letartóztatása folytatódik. Ezért lehetséges, hogy a gyanúsított hallgatása miatt hosszabb ideig tartózkodhat az előzetes letartóztatásban, mint ha nyilatkozatot tett volna. Ezenkívül előfordulhat, hogy az ügy elbocsátása vagy a gyanúsított felmentése után a gyanúsított nem részesül kártérítésben, ha ő maga a felelős az előzetes letartóztatás folytatásáért. A kártérítési igényt ezen az alapon már többször elutasították.
A bíróság elé kerülve a hallgatás a gyanúsított számára sem következmény nélküli. Végül is a bíró az ítéletében figyelembe veheti a hallgatást, ha a gyanúsított nem nyújt semmiféle nyitottságot, mind a bizonyítási nyilatkozatban, mind az ítéletben. A holland legfelsőbb bíróság szerint a gyanúsított hallgatása akár hozzájárulhat az elítéléshez is, ha elegendő bizonyíték áll rendelkezésre, és a gyanúsított nem adott további magyarázatot. Végül is a gyanúsított hallgatását a bíró a következőképpen értheti meg és magyarázhatja: „A gyanúsított mindig hallgatott a részvételéről (…), ezért nem vállalta a felelősséget tetteiért. ” Az ítélet keretein belül a gyanúsított hibáztatható a hallgatásáért, amiért nem bánta meg és nem bánta meg tettét. Az, hogy a bírók figyelembe veszik-e a gyanúsított hallgatásának jogát a büntetés kiszabásakor, a bíró személyes megítélésétől függ, ezért bírónként eltérő lehet.
A hallgatás jogának használata előnyökkel járhat a gyanúsított számára, de ez természetesen nem kockázat nélküli. Igaz, hogy tiszteletben kell tartani a gyanúsított hallgatáshoz való jogát. Amikor azonban perről van szó, a bírák egyre inkább saját hátrányukra tekintenek a gyanúsítottak hallgatására. Végül is a gyanúsított hallgatáshoz való joga a gyakorlatban rendszeresen ellentétes a büntetőeljárásokban betöltött szerep növekedésével és az áldozatok, a túlélő hozzátartozók vagy a társadalom jelentőségének egyértelmű válaszával a kérdésekre.
Az eset körülményeitől függ, hogy az Ön esetében bölcs dolog-e élni a rendőri meghallgatás vagy a tárgyalás során a hallgatás jogával. Ezért fontos, hogy mielőtt döntene a hallgatás jogáról, vegye fel a kapcsolatot egy ügyvéddel. Law & More az ügyvédek a büntetőjogra szakosodtak és szívesen adnak tanácsot és / vagy segítséget. Ön áldozat vagy túlélő hozzátartozó, és kérdése van a csend jogával? Még akkor is Law & Moreügyvédei készen állnak önre.