Büntetőeljárási ítélet és a hollandiai tartózkodáshoz való joga

Egy Hollandiában tartózkodó külföldi állampolgár számára egy büntetőügynek két, nem pedig egy kimenetele van: a büntetőbíróság által kiszabott ítélet, és az, hogy a Bevándorlási és Honosítási Hivatal (IND) mit tesz a tartózkodási engedélyével. A második gyakran súlyosabb, és külön, egy másik hatóság dönt róla, más kritériumok alapján. Ez a cikk elmagyarázza: a csúszó skálát, az engedély megtagadását és visszavonását, az uniós polgárok által élvezett védelmet, a nemkívánatos státuszt és a beutazási tilalmakat, a honosításra gyakorolt ​​hatást, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikke szerinti mérlegelést.

Két döntés, két hatóság

A büntetőbíróság dönt a bűnösségről és a büntetésről, nem pedig arról, hogy tartózkodhat-e. A tartózkodási hely elvesztése közigazgatási következmény, amelyet az IND a közrendre hivatkozva ( openbare orde ) alkalmaz. A hatáskörök a 2000. évi külföldiekről szóló törvényben (Vreemdelingenwet 2000) találhatók: a 18. és 19. cikk a határozott idejű állandó engedély meghosszabbításának megtagadására és visszavonására, a 21. és 22. cikk az állandó állandó engedélyre, a 32. cikk a menedékjogi engedélyre vonatkozóan. Ezeket a 2000. évi külföldiekről szóló rendelet (Vreemdelingenbesluit 2000) fejti ki, elsősorban a 3.86. és 3.98. cikkek.

Három következmény következik. A felmentés általában megszünteti a bevándorlási kockázatot, de az elítélés nem szünteti meg automatikusan a tartózkodást: az IND-nek továbbra is a saját tesztjét kell alkalmaznia. Az IND általában jogerőre emelkedett ítéletből ( onherroepelijk ) indul ki, így a fellebbezés befolyásolja a bevándorlási menetrendet. És a tárgyalást elkerülő határozat is számíthat: az ügyész büntetőítélete ( strafbeschikking ) nem semleges eredmény. Az Idegenekről szóló törvény végrehajtási irányelvei (Vreemdelingencirculaire) a feltétel nélkül elfogadott büntetőítéletet ugyanúgy kezelik, mint a jogerőre emelkedett ítéletet.

Mit nyom az IND?

Az IND nem magát a bűncselekményt mérlegeli. Két számjegyű összeget mérlegel egymással szemben: a rád kiszabott feltétel nélküli szabadságvesztés és hasonló intézkedések összegét, valamint a jogszerű tartózkodásod hosszát. A kórházi elrendelés szerinti fogva tartás, az őrizetbe vett közérdekű munka, az évek során felhalmozott rövid büntetések és a külföldön elkövetett bűncselekmények mind beleszámíthatnak ebbe az összegbe.

A csúszó skála (glijdende schaal)

A 2000. évi Idegenrendészeti Rendelet 3.86. cikkében szereplő csúszó skála összekapcsolja ezt a két adatot: minél régebb óta él jogszerűen itt, annál súlyosabb büntetésre van szükség ahhoz, hogy az engedélyét megtagadják vagy visszavonják. A jogszerű tartózkodás időtartamát – nulla és három év, három és tíz év, valamint tíz évnél hosszabb kategóriákban – mérlegeli a véglegesen kiszabott szabadságvesztés vagy közérdekű munka időtartamával szemben. Három kategóriába tartozik. Az egyik a hat évnél rövidebb szabadságvesztéssel járó bűncselekményekre vonatkozik; a második, lényegesen alacsonyabb küszöbértékekkel, a hat évnél hosszabb törvényi szabadságvesztéssel járó bűncselekményekre; a harmadik a visszaesésre, ahol az ítéleteket összeadják, és a küszöbértékek ismét alacsonyabbak.

A táblázat csak kiválasztott sávokat tartalmaz. A 2000. évi külföldiekről szóló rendelet 3.86. cikkében szereplő skála éves lépésekben halad tíz év jogszerű tartózkodásig, így az itt bemutatottak közötti sávokat is tartalmaz – négy-öt, hat-hét és nyolc-kilenc év –, mindegyiknek megvannak a saját küszöbértékei. Mindig a cikk aktuális, egységes szerkezetbe foglalt szövegéből induljon ki az Önre vonatkozó sáv esetében.

Két feltétel fontosabb a számoknál. Először is, tíz év jogszerű tartózkodás után az IND elvileg már nem fogja megtagadni a hosszabbítást, és nem vonja vissza az engedélyt közrendi okokból. A kivétel szűk, de valós: a Büntető Törvénykönyv (Wetboek van Strafrecht) 22b. cikkében meghatározott bűncselekmények, valamint az Ópiumtörvény szerinti bűncselekmények, amelyek törvényileg legfeljebb hat év vagy annál hosszabb büntetést vonnak maguk után. Ez teszi a kábítószerrel kapcsolatos elítéléseket olyan veszélyessé a régóta ott tartózkodó külföldi állampolgárok számára. 2023. március 16-i ítéletében (ECLI:NL:RVS:2023:1071) az Államtanács Közigazgatási Joghatósági Osztálya helybenhagyta egy olyan férfi állandó engedélyének visszavonását, tízéves beutazási tilalommal, aki gyermekként érkezett, és 1981 óta jogszerűen tartózkodik az országban, pontosan azért, mert a múltbeli tartózkodási helye e kivétel hatálya alá tartozott.

Másodszor, a skála egy küszöbérték, nem döntés: átlépése lehetővé teszi a visszavonulást, de nem jogszerűvé. Továbbra is egyéni értékelést kell végezni, és ahol a családi élet is érintett, ott az alábbi mérlegelési gyakorlatot kell alkalmazni.

A skálát szigorították, és a már itt lévőkre vonatkoztatták.

A skála jelentősen szigorúbb, mint egy generációval ezelőtt: a küszöbértékeket csökkentették a sávokban, a visszaeső elkövetői tesztet egyszerűsítették, így három bűncselekmény elegendő, és a nagyon régóta itt tartózkodóknak nyújtott védelmet a 22b. cikk és az Ópiumtörvény kivételére szűkítették. Az ilyen szigorítást általában azokra az emberekre alkalmazzák, akik már a hatálybalépéskor itt éltek, valamint az azt megelőzően elkövetett cselekményekre. A régebbi skála alapján felépített hosszú távú tartózkodás nem rögzíti az eredetileg a skála által biztosított védelmet. A skála jelenlegi formájában a 2000. évi Idegenrendetvény 3.86. cikkének 2012-ben hatályba lépett módosításából származik, és előretekintően alkalmazzák: a módosítás hatálybalépése után eldöntött visszavonást az akkor hatályos skála alapján mérik, még akkor is, ha az alapjául szolgáló ítéletek régebbiek. Az Államtanács következetesen elfogadta ezt a megközelítést, azon az indokláson alapulva, hogy a döntés, és nem a bűncselekmény az a pillanat, amikor a skálát alkalmazzák.

Állandó tartózkodási engedély és EU-s hosszú távú tartózkodási engedélyes státusz

Az állandó engedély erősebb, mint a határozott idejű, de nem mentes a jogsértésektől. A 2000. évi külföldiekről szóló törvény 21. cikke alapján megtagadható, és a 22. cikke alapján visszavonható, a 2000. évi külföldiekről szóló rendelet 3.98. cikke szerinti csúszó skálával. A hollandiai születés sem jelent védelmet. A 2022. október 18-i ítéletében (ECLI:NL:RVS:2022:2984), amely egy 1988-ban itt született és 2001 óta állandó engedéllyel rendelkező férfira vonatkozott, az Államtanács elvileg elfogadta, hogy egy ilyen engedély visszavonható, miközben a határozatot hatályon kívül helyezte, mivel az államtitkár túl kevéssé indokolta a ténylegesen hivatkozott indokot, nevezetesen azt, hogy a jogosult külföldre költöztette állandó lakóhelyét. A tanulságot érdemes elkülöníteni az eredménytől: az állandó engedély ki van téve mind a közrendbe hozatal miatti, mind más okokból történő visszavonásnak, és a hosszabb távollét, beleértve a külföldi őrizetben lévő távollétet is, ezek egyike.

Az EU huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező státusz a 2003/109/EK irányelvből adódóan további védelmet nyújt. A 6. cikk csak a bűncselekmény súlyosságának, az Ön által képviselt veszélynek, a tartózkodás időtartamának és az országgal fennálló kapcsolatainak mérlegelése után engedélyezi a státusz közrendi vagy közbiztonsági okokból történő megtagadását. A 12. cikk továbbmegy: egy huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személyt csak akkor lehet kiutasítani, ha tényleges és kellően komoly fenyegetést jelent. Ez szigorúbb, mint a csúszó skála puszta számtani alkalmazása, és érdemes megfontolni. Az IND ezért nem dönthet az ügyben pusztán számtani alapon: ahol a 12. cikk alkalmazandó, egyedi közrendi értékelést kell végeznie, amelyben mérlegeli a bűncselekmény súlyosságát, az Ön tartózkodásának időtartamát és a személyes kapcsolatait, szigorúan a Bíróság által meghatározott irányvonalak mentén.

Uniós polgárok és családtagjaik: másfajta teszt

Ha Ön EU- vagy EGT-tagállam, illetve Svájc állampolgára, illetve a szabad mozgás jogát gyakorló személy családtagja, a csúszó skála nem alkalmazható. Az Ön helyzetét a 2004/38/EK irányelv szabályozza, amelyet a 2000. évi külföldiekről szóló rendelet hajtott végre. A 27. cikk meghatározza az alapkövetelményeket: a közrendi vagy közbiztonsági okokból hozott intézkedésnek kizárólag az Ön személyes magatartásán kell alapulnia, és ennek a magatartásnak „valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt kell jelentenie, amely a társadalom egyik alapvető érdekét érinti”. A korábbi büntetőjogi ítéletek önmagukban nem jelentenek okot. A „ jelen” szó elvégzi a munka nagy részét: egy régebbi ítélet, amelyet stabil magatartás követ, gyenge alap egy uniós polgár kiutasítására, még akkor is, ha egy harmadik országbeli állampolgár esetében átlépné a csúszó skálát. A 28. cikk fokozatos védelmet biztosít:

• minden uniós polgár esetében a hatóságnak figyelembe kell vennie a tartózkodás időtartamát, az életkort, az egészségi állapotot, a családi és gazdasági helyzetet, a társadalmi és kulturális integrációt, valamint a származási országgal való kapcsolatokat;
• Az állandó tartózkodási joggal rendelkező uniós polgárt csak akkor lehet kiutasítani, ha súlyos közrendi vagy közbiztonsági okokból;
• az elmúlt tíz évben a fogadó államban tartózkodó uniós polgár, valamint a kiskorú, csak akkor utasítható ki, ha parancsoló közbiztonsági okokból.

A Land Baden-Württemberg kontra Tsakouridis ügyben (C-145/09. sz. ügy, 2010. november 23-i ítélet) a Bíróság kimondta, hogy a „közbiztonság kényszerítő okai” különösen nagy súlyosságot követelnek meg, hogy a szervezett kábítószer-kereskedelem elvileg megfelelhet ennek, és hogy még az ötéves börtönbüntetés sem indokolhatja automatikusan a kiutasítást: a fenyegetést mérlegelni kell a beilleszkedéssel, a fogadó államban eltöltött gyermekkorral és a családi kapcsolatokkal. A 33. cikk hozzáteszi, hogy a kiutasítás nem szabható ki szabadságvesztéssel járó büntetésként.

Nemkívánatos személynek nyilvánítása és beutazási tilalom

Az engedély elvesztése és a visszatéréstől való eltiltás két különböző dolog. A holland jog kétféle eszközt alkalmaz a tiltásra, és az, hogy melyiket kapja meg, főként az állampolgárságától és a státuszától függ.

A tízéves beutazási tilalom a leggyakrabban az ítéleten alapuló kilépéshez kapcsolódó tilalom, és ezért tévednek azok, akik azt feltételezik, hogy később visszatérhetnek. Mindkettő feloldható az IND-hez benyújtott kérelem alapján. Az ideiglenes feloldást kényszerítő családi körülmények esetén, tanúvallomástételhez vagy a saját büntetőeljárásban való részvételhez lehet kérni. A beutazási tilalom végleges feloldását általában csak akkor fontolják meg, ha az időszak jelentős részét Hollandián kívül töltötte, és máshol is igazolni tudja a jó magaviseletét. A nemkívánatos személyről szóló nyilatkozatot akkor oldják fel, ha annak fenntartása ellentétes lenne az egyezménnyel, vagy ha később engedélyt kap.

EJEE 8. cikke: a családi élet egyensúlya

Amennyiben a kiutasítás vagy a beutazási tilalom sértené a családi vagy a magánéletet, az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikke mérlegelést ír elő. A kritériumok a Boultif kontra Svájc (54273/00. sz., 2001. augusztus 2.) ügyből származnak, és kiterjesztették őket az Üner kontra Hollandia (46410/99. sz., Nagykamara, 2006. október 18.) ügyben. A hatóságnak mérlegelnie kell:

• a bűncselekmény jellege és súlyossága;
• a tartózkodásának időtartama abban az országban, ahonnan kiutasítják;
• a bűncselekmény óta eltelt időt és az azóta tanúsított magatartását;
• az érintett személyek nemzetisége;
• családi helyzete, beleértve a házasság hosszát és a valós családi élet egyéb mutatóit, valamint azt, hogy partnere tudott-e a bűncselekményről a kapcsolat kezdetekor;
• vannak-e gyermekek, és ha igen, milyen korúak;
• a partnere és gyermekei által a célországban tapasztalt nehézségek, valamint a gyermekek érdekei és jóléte; és
• a fogadó országgal és a célországgal fennálló társadalmi, kulturális és családi kapcsolataid szilárdsága.

A holland bíróságok közvetlenül alkalmazzák ezeket a kritériumokat. A 2021. január 14-i ítéletében (ECLI:NL:RVS:2021:68) az Államtanács helybenhagyta egy Hollandiában született férfi engedélyének visszavonását és egy kétéves beutazási tilalmat, a csúszó skálát a Boultif- és Üner -tényezőkkel együtt alkalmazva; az ismételt bűncselekmények és a származási országgal való gyenge kapcsolatok döntően ellene szóltak. Az ügy két ellentétes illúziót korrigál: azt, hogy az itt születés garancia, és hogy a hosszú előélet automatikusan végzetes. A mérlegelés dönt, és az utolsó bűncselekmény óta eltelt idő, valamint az azóta eltelt jó magaviselet az Ön ellenőrzése alatt álló kevés tényező közé tartozik. Amennyiben a bűncselekményeket kiskorúként követték el, a Maslov kontra Ausztria (1638/03. sz., Nagykamara, 2008. június 23.) ügy további súlyt ad az Ön oldalára: nagyon súlyos okokra van szükség ahhoz, hogy igazolható legyen egy letelepedett migráns kiutasítása, aki fiatalkorúként követte el a bűncselekményeket, és gyermekkorának és fiatalkorának nagy részét a fogadó országban töltötte.

Honosítás és szigorúbb engedély iránti kérelmek

Az elítélés elzárja a bizonytalan státuszból való kiutat is. A holland állampolgárságról szóló királysági törvény (Rijkswet op het Nederlanderschap) 9. cikke értelmében a honosítást megtagadják, ha viselkedése alapján komoly okkal feltételezhető, hogy veszélyt jelent a közrendre, a közerkölcsre vagy a Királyság biztonságára. Az IND ezt a Handleiding Rijkswet op het Nederlanderschap-on keresztül alkalmazza, amely a kérelmet megelőző négy-öt éves rehabilitációs időszakkal dolgozik a büntetéssel ( strafbeschikking ), pénzbírsággal vagy közérdekű munkával sújtott bűncselekmények esetében: ha ilyen szankciót szabtak ki ezen időszakon belül, vagy eljárás van folyamatban, a kérelmet elutasítják, és az időszak újraindul. A Handleiding meghatározza a küszöbértékeket: egyszeri 900 eurós vagy annál nagyobb pénzbírság; több, egyenként 450 eurós vagy annál nagyobb büntetés, amelyek összesen 1,350 eurót vagy többet tartalmaznak; egyszeri 36 órás vagy annál nagyobb közérdekű munka; több, egyenként 18 órás vagy annál hosszabb közérdekű munka, amelyek összesen 54 órát vagy többet tartalmaznak; és bármely szabadságvesztés, akár felfüggesztve, akár nem.

A közrend miatt megtagadható az állandó engedély vagy az EU-s hosszú távú tartózkodási engedély, így az elítélés határozott idejű engedélyt eredményezhet, amelyet az IND minden megújításkor felülvizsgál.

Mi történik a gyakorlatban

• Értesítés szándékról (voornemen). Elmaradó döntés előtt az IND írásbeli értesítést küld, amelyben ismerteti a szándékát és annak indokát, beleértve a büntetés kiszámítását és az alkalmazott csúszó sávot.
• Kilátás (zienschwijze). Rövid idő áll rendelkezésére, hogy írásban válaszoljon. Ez a legfontosabb dokumentum az ügyben: ebben vitatják a számítást, és a Boultif és a Üner a tényezőket alátámasztják a kapcsolati és gyermekdokumentumok, iskolai bizonyítványok, orvosi igazolások, munkaviszony igazolása és a kapcsolataira vonatkozó anyagok.
• Döntés. Az IND dönt, gyakran a visszavonást kiutasítási határozattal és beutazási tilalommal kombinálva.
• Ellenvetés és fellebbezés. A döntéstől függően az útvonal kifogás (ellenvetés) az IND-hez, majd fellebbezhet a kerületi bírósághoz, vagy közvetlenül fellebbezhet, majd ezt követően fellebbezhet az Államtanácshoz. A 2000. évi külföldiekről szóló törvény saját, rövidebb időszakokat határoz meg: általános szabályként négy hetet az Awb hat hete helyett, és egy hetet a törvény által meghatározott esetekben, többek között a rövidített eljárásban hozott menedékjog iránti kérelmekről és az őrizetbe vételi ügyekben hozott határozatokat (2000. évi Vw 69. cikk). Az sem az általános közigazgatási jogi szabályt követi, hogy a kifogás vagy a fellebbezés benyújtása lehetővé teszi-e a Hollandiában való maradást, amíg az folyamatban van; ezt a 2000. évi külföldiekről szóló törvény szabályozza, és a határozat típusától függően eltérő, ezért minden esetben ellenőrizze. Amennyiben nem, külön ideiglenes intézkedés iránti kérelmet kell benyújtani (előzetes konzultáció) szükséges.

A legfontosabb pont: mindkét ügyvéd koordinálása az első naptól kezdve

Szinte minden elkerülhető lakhatási jogvesztésnek ugyanaz az oka: a büntetőügyet a maga feltételei szerint ésszerűen, bevándorlási szempontból pedig katasztrofálisan kezelték, mivel senki sem vizsgálta meg egyszerre mindkét aktát.

Az ok számtani. Az IND a büntetés feltétel nélküli részét számolja. Egy olyan védekezési stratégia, amely egy rövidebb teljes büntetést hosszabb feltétel nélküli részre cserél, győzelem lehet a büntetőbíróságon, de katasztrófa az IND-n. Ugyanígy járhat egy büntetőeljárás elfogadása a meghallgatás elkerülése érdekében, egy küszöbérték feletti büntetés elfogadása, vagy egy további kisebb bűncselekmény beismerése az ügy lezárása érdekében, amikor a bűncselekmények száma az, ami a visszaeső bűnözők kategóriájába sorolja az embert. A vád is számít: hogy az ítélet a 22b. cikk vagy az Ópiumtörvény kivétele alá esik-e, eldöntheti, hogy a tíz év tartózkodás védelmet nyújt-e. A gyakorlatban:

• Mondd el büntetőjogi ügyvéd az első interjún, hogy nem holland állampolgár, milyen státuszú és mióta van;
• kérjen fel egy bevándorlási ügyvédet az iratok áttekintésére, mielőtt bármilyen beismerő vallomást, büntető végzést vagy ítéletet elfogadnának;
• tartsa szem előtt a számítást: a teljes feltétel nélküli büntetés, a vád törvényi maximális összege, a bűncselekmények száma, a jogszerű tartózkodás évei;
• a családi élet és az integráció bizonyítékait kezdettől fogva őrizze meg, ne pedig sietve, amint a szándékról szóló értesítés megérkezik; és
• ne hagyják el Hollandiát, és ne fogadják el az önkéntes távozást előzetes tájékoztatás nélkül.

Law & More több mint büntetőjog és a bevándorlási törvény egy fedél alatt Eindhoven és a Amsterdam, és angolul működik. Ha idézést kaptál, letartóztatták, büntetőeljárást ajánlottak fel, vagy értesítést küldtek a szándékodról, akkor most van itt az ideje, hogy mindkét kérdést együttesen megvizsgáljuk, nem pedig a büntetőeljárás befejezése után.