Egy Hollandiában tartózkodó külföldi állampolgár számára egy büntetőügynek két, nem pedig egy kimenetele van: a büntetőbíróság által kiszabott ítélet, és az, hogy a Bevándorlási és Honosítási Hivatal (IND) mit tesz a tartózkodási engedélyével. A második gyakran súlyosabb, és külön, egy másik hatóság dönt róla, más kritériumok alapján. Ez a cikk elmagyarázza: a csúszó skálát, az engedély megtagadását és visszavonását, az uniós polgárok által élvezett védelmet, a nemkívánatos státuszt és a beutazási tilalmakat, a honosításra gyakorolt hatást, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikke szerinti mérlegelést.
Két döntés, két hatóság
A büntetőbíróság dönt a bűnösségről és a büntetésről, nem pedig arról, hogy tartózkodhat-e. A tartózkodási hely elvesztése közigazgatási következmény, amelyet az IND a közrendre hivatkozva ( openbare orde ) alkalmaz. A hatáskörök a 2000. évi külföldiekről szóló törvényben (Vreemdelingenwet 2000) találhatók: a 18. és 19. cikk a határozott idejű állandó engedély meghosszabbításának megtagadására és visszavonására, a 21. és 22. cikk az állandó állandó engedélyre, a 32. cikk a menedékjogi engedélyre vonatkozóan. Ezeket a 2000. évi külföldiekről szóló rendelet (Vreemdelingenbesluit 2000) fejti ki, elsősorban a 3.86. és 3.98. cikkek.
Három következmény következik. A felmentés általában megszünteti a bevándorlási kockázatot, de az elítélés nem szünteti meg automatikusan a tartózkodást: az IND-nek továbbra is a saját tesztjét kell alkalmaznia. Az IND általában jogerőre emelkedett ítéletből ( onherroepelijk ) indul ki, így a fellebbezés befolyásolja a bevándorlási menetrendet. És a tárgyalást elkerülő határozat is számíthat: az ügyész büntetőítélete ( strafbeschikking ) nem semleges eredmény. Az Idegenekről szóló törvény végrehajtási irányelvei (Vreemdelingencirculaire) a feltétel nélkül elfogadott büntetőítéletet ugyanúgy kezelik, mint a jogerőre emelkedett ítéletet.
Mit nyom az IND?
Az IND nem magát a bűncselekményt mérlegeli. Két számjegyű összeget mérlegel egymással szemben: a rád kiszabott feltétel nélküli szabadságvesztés és hasonló intézkedések összegét, valamint a jogszerű tartózkodásod hosszát. A kórházi elrendelés szerinti fogva tartás, az őrizetbe vett közérdekű munka, az évek során felhalmozott rövid büntetések és a külföldön elkövetett bűncselekmények mind beleszámíthatnak ebbe az összegbe.
A csúszó skála (glijdende schaal)
A 2000. évi Idegenrendészeti Rendelet 3.86. cikkében szereplő csúszó skála összekapcsolja ezt a két adatot: minél régebb óta él jogszerűen itt, annál súlyosabb büntetésre van szükség ahhoz, hogy az engedélyét megtagadják vagy visszavonják. A jogszerű tartózkodás időtartamát – nulla és három év, három és tíz év, valamint tíz évnél hosszabb kategóriákban – mérlegeli a véglegesen kiszabott szabadságvesztés vagy közérdekű munka időtartamával szemben. Három kategóriába tartozik. Az egyik a hat évnél rövidebb szabadságvesztéssel járó bűncselekményekre vonatkozik; a második, lényegesen alacsonyabb küszöbértékekkel, a hat évnél hosszabb törvényi szabadságvesztéssel járó bűncselekményekre; a harmadik a visszaesésre, ahol az ítéleteket összeadják, és a küszöbértékek ismét alacsonyabbak.
| Jogszerű tartózkodás | Törvényes maximum 6 év alatt | törvényileg előírt maximum 6 év vagy több | Ismétlődő jogsértés |
|---|---|---|---|
| Kevesebb, mint 3 éve | 1 nap | 1 nap | 1 nap |
| 3 és 4 években | 5 hónap | 4 hónap és 2 hét | 4 hónap |
| 5 és 6 években | 15 hónap | 12 hónap | 6 hónap |
| 7 és 8 években | 22 hónap | 18 hónap | 8 hónap |
| 9 és 10 években | 33 hónap | 27 hónap | 10 hónap |
| 10 és 15 években | 40 hónap | 30 hónap | 12 hónap |
| 15 év vagy több | 65 hónap | 48 hónap | 14 hónap |
A táblázat csak kiválasztott sávokat tartalmaz. A 2000. évi külföldiekről szóló rendelet 3.86. cikkében szereplő skála éves lépésekben halad tíz év jogszerű tartózkodásig, így az itt bemutatottak közötti sávokat is tartalmaz – négy-öt, hat-hét és nyolc-kilenc év –, mindegyiknek megvannak a saját küszöbértékei. Mindig a cikk aktuális, egységes szerkezetbe foglalt szövegéből induljon ki az Önre vonatkozó sáv esetében.
Két feltétel fontosabb a számoknál. Először is, tíz év jogszerű tartózkodás után az IND elvileg már nem fogja megtagadni a hosszabbítást, és nem vonja vissza az engedélyt közrendi okokból. A kivétel szűk, de valós: a Büntető Törvénykönyv (Wetboek van Strafrecht) 22b. cikkében meghatározott bűncselekmények, valamint az Ópiumtörvény szerinti bűncselekmények, amelyek törvényileg legfeljebb hat év vagy annál hosszabb büntetést vonnak maguk után. Ez teszi a kábítószerrel kapcsolatos elítéléseket olyan veszélyessé a régóta ott tartózkodó külföldi állampolgárok számára. 2023. március 16-i ítéletében (ECLI:NL:RVS:2023:1071) az Államtanács Közigazgatási Joghatósági Osztálya helybenhagyta egy olyan férfi állandó engedélyének visszavonását, tízéves beutazási tilalommal, aki gyermekként érkezett, és 1981 óta jogszerűen tartózkodik az országban, pontosan azért, mert a múltbeli tartózkodási helye e kivétel hatálya alá tartozott.
Másodszor, a skála egy küszöbérték, nem döntés: átlépése lehetővé teszi a visszavonulást, de nem jogszerűvé. Továbbra is egyéni értékelést kell végezni, és ahol a családi élet is érintett, ott az alábbi mérlegelési gyakorlatot kell alkalmazni.
A skálát szigorították, és a már itt lévőkre vonatkoztatták.
A skála jelentősen szigorúbb, mint egy generációval ezelőtt: a küszöbértékeket csökkentették a sávokban, a visszaeső elkövetői tesztet egyszerűsítették, így három bűncselekmény elegendő, és a nagyon régóta itt tartózkodóknak nyújtott védelmet a 22b. cikk és az Ópiumtörvény kivételére szűkítették. Az ilyen szigorítást általában azokra az emberekre alkalmazzák, akik már a hatálybalépéskor itt éltek, valamint az azt megelőzően elkövetett cselekményekre. A régebbi skála alapján felépített hosszú távú tartózkodás nem rögzíti az eredetileg a skála által biztosított védelmet. A skála jelenlegi formájában a 2000. évi Idegenrendetvény 3.86. cikkének 2012-ben hatályba lépett módosításából származik, és előretekintően alkalmazzák: a módosítás hatálybalépése után eldöntött visszavonást az akkor hatályos skála alapján mérik, még akkor is, ha az alapjául szolgáló ítéletek régebbiek. Az Államtanács következetesen elfogadta ezt a megközelítést, azon az indokláson alapulva, hogy a döntés, és nem a bűncselekmény az a pillanat, amikor a skálát alkalmazzák.
Állandó tartózkodási engedély és EU-s hosszú távú tartózkodási engedélyes státusz
Az állandó engedély erősebb, mint a határozott idejű, de nem mentes a jogsértésektől. A 2000. évi külföldiekről szóló törvény 21. cikke alapján megtagadható, és a 22. cikke alapján visszavonható, a 2000. évi külföldiekről szóló rendelet 3.98. cikke szerinti csúszó skálával. A hollandiai születés sem jelent védelmet. A 2022. október 18-i ítéletében (ECLI:NL:RVS:2022:2984), amely egy 1988-ban itt született és 2001 óta állandó engedéllyel rendelkező férfira vonatkozott, az Államtanács elvileg elfogadta, hogy egy ilyen engedély visszavonható, miközben a határozatot hatályon kívül helyezte, mivel az államtitkár túl kevéssé indokolta a ténylegesen hivatkozott indokot, nevezetesen azt, hogy a jogosult külföldre költöztette állandó lakóhelyét. A tanulságot érdemes elkülöníteni az eredménytől: az állandó engedély ki van téve mind a közrendbe hozatal miatti, mind más okokból történő visszavonásnak, és a hosszabb távollét, beleértve a külföldi őrizetben lévő távollétet is, ezek egyike.
Az EU huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező státusz a 2003/109/EK irányelvből adódóan további védelmet nyújt. A 6. cikk csak a bűncselekmény súlyosságának, az Ön által képviselt veszélynek, a tartózkodás időtartamának és az országgal fennálló kapcsolatainak mérlegelése után engedélyezi a státusz közrendi vagy közbiztonsági okokból történő megtagadását. A 12. cikk továbbmegy: egy huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személyt csak akkor lehet kiutasítani, ha tényleges és kellően komoly fenyegetést jelent. Ez szigorúbb, mint a csúszó skála puszta számtani alkalmazása, és érdemes megfontolni. Az IND ezért nem dönthet az ügyben pusztán számtani alapon: ahol a 12. cikk alkalmazandó, egyedi közrendi értékelést kell végeznie, amelyben mérlegeli a bűncselekmény súlyosságát, az Ön tartózkodásának időtartamát és a személyes kapcsolatait, szigorúan a Bíróság által meghatározott irányvonalak mentén.
Uniós polgárok és családtagjaik: másfajta teszt
Ha Ön EU- vagy EGT-tagállam, illetve Svájc állampolgára, illetve a szabad mozgás jogát gyakorló személy családtagja, a csúszó skála nem alkalmazható. Az Ön helyzetét a 2004/38/EK irányelv szabályozza, amelyet a 2000. évi külföldiekről szóló rendelet hajtott végre. A 27. cikk meghatározza az alapkövetelményeket: a közrendi vagy közbiztonsági okokból hozott intézkedésnek kizárólag az Ön személyes magatartásán kell alapulnia, és ennek a magatartásnak „valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt kell jelentenie, amely a társadalom egyik alapvető érdekét érinti”. A korábbi büntetőjogi ítéletek önmagukban nem jelentenek okot. A „ jelen” szó elvégzi a munka nagy részét: egy régebbi ítélet, amelyet stabil magatartás követ, gyenge alap egy uniós polgár kiutasítására, még akkor is, ha egy harmadik országbeli állampolgár esetében átlépné a csúszó skálát. A 28. cikk fokozatos védelmet biztosít:
- minden uniós polgár esetében a hatóságnak figyelembe kell vennie a tartózkodás időtartamát, az életkort, az egészségi állapotot, a családi és gazdasági helyzetet, a társadalmi és kulturális integrációt, valamint a származási országgal való kapcsolatokat;
- Az állandó tartózkodási joggal rendelkező uniós polgárt csak akkor lehet kiutasítani, ha súlyos közrendi vagy közbiztonsági okokból;
- az elmúlt tíz évben a fogadó államban tartózkodó uniós polgár, valamint a kiskorú, csak akkor utasítható ki, ha parancsoló közbiztonsági okokból.
A Land Baden-Württemberg kontra Tsakouridis ügyben (C-145/09. sz. ügy, 2010. november 23-i ítélet) a Bíróság kimondta, hogy a „közbiztonság kényszerítő okai” különösen nagy súlyosságot követelnek meg, hogy a szervezett kábítószer-kereskedelem elvileg megfelelhet ennek, és hogy még az ötéves börtönbüntetés sem indokolhatja automatikusan a kiutasítást: a fenyegetést mérlegelni kell a beilleszkedéssel, a fogadó államban eltöltött gyermekkorral és a családi kapcsolatokkal. A 33. cikk hozzáteszi, hogy a kiutasítás nem szabható ki szabadságvesztéssel járó büntetésként.
Nemkívánatos személynek nyilvánítása és beutazási tilalom
Az engedély elvesztése és a visszatéréstől való eltiltás két különböző dolog. A holland jog kétféle eszközt alkalmaz a tiltásra, és az, hogy melyiket kapja meg, főként az állampolgárságától és a státuszától függ.
| Nyilatkozat a nemkívánatosságról (ongewenstverklaring) | Beutazási tilalom (inreisverbod) | |
|---|---|---|
| Jogi alap | A 2000. évi külföldiekről szóló törvény 67. cikke | A 2000. évi külföldiekről szóló törvény 66a. cikke |
| Általában arra használják | EU-, EGT- és svájci állampolgárok és családtagjaik, valamint bizonyos, külföldön tartózkodó, tartózkodási joggal nem rendelkező harmadik országbeli állampolgárok. Figyelmeztetés jelenik meg a nemzeti vagy a schengeni rendszerekben. | Kiutasítási határozat hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgárok, beleértve azokat is, akiknek az engedélyét visszavonták vagy nem hosszabbították meg. Az EU-ban és a schengeni államokban regisztrálva van. |
| Időtartam: | Nincs lejárati dátum; addig tart, amíg az IND határozattal fel nem oldja. | Fix: általában egy vagy két év; tíz év a közrend veszélyeztetése esetén; húsz év a nemzetbiztonság miatt |
| Maradunk vagy visszatérünk mindenképpen | A Büntető Törvénykönyv 197. cikke szerinti bűncselekmény | A Büntető Törvénykönyv 197. cikke szerinti bűncselekmény |
A tízéves beutazási tilalom a leggyakrabban az ítéleten alapuló kilépéshez kapcsolódó tilalom, és ezért tévednek azok, akik azt feltételezik, hogy később visszatérhetnek. Mindkettő feloldható az IND-hez benyújtott kérelem alapján. Az ideiglenes feloldást kényszerítő családi körülmények esetén, tanúvallomástételhez vagy a saját büntetőeljárásban való részvételhez lehet kérni. A beutazási tilalom végleges feloldását általában csak akkor fontolják meg, ha az időszak jelentős részét Hollandián kívül töltötte, és máshol is igazolni tudja a jó magaviseletét. A nemkívánatos személyről szóló nyilatkozatot akkor oldják fel, ha annak fenntartása ellentétes lenne az egyezménnyel, vagy ha később engedélyt kap.
EJEE 8. cikke: a családi élet egyensúlya
Amennyiben a kiutasítás vagy a beutazási tilalom sértené a családi vagy a magánéletet, az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikke mérlegelést ír elő. A kritériumok a Boultif kontra Svájc (54273/00. sz., 2001. augusztus 2.) ügyből származnak, és kiterjesztették őket az Üner kontra Hollandia (46410/99. sz., Nagykamara, 2006. október 18.) ügyben. A hatóságnak mérlegelnie kell:
- a bűncselekmény jellege és súlyossága;
- a tartózkodásának időtartama abban az országban, ahonnan kiutasítják;
- a bűncselekmény óta eltelt időt és az azóta tanúsított magatartását;
- az érintett személyek nemzetisége;
- családi helyzete, beleértve a házasság hosszát és a valós családi élet egyéb mutatóit, valamint azt, hogy partnere tudott-e a bűncselekményről a kapcsolat kezdetekor;
- vannak-e gyermekek, és ha igen, milyen korúak;
- a partnere és gyermekei által a célországban tapasztalt nehézségek, valamint a gyermekek érdekei és jóléte; és
- a fogadó országgal és a célországgal fennálló társadalmi, kulturális és családi kapcsolataid szilárdsága.
A holland bíróságok közvetlenül alkalmazzák ezeket a kritériumokat. A 2021. január 14-i ítéletében (ECLI:NL:RVS:2021:68) az Államtanács helybenhagyta egy Hollandiában született férfi engedélyének visszavonását és egy kétéves beutazási tilalmat, a csúszó skálát a Boultif- és Üner -tényezőkkel együtt alkalmazva; az ismételt bűncselekmények és a származási országgal való gyenge kapcsolatok döntően ellene szóltak. Az ügy két ellentétes illúziót korrigál: azt, hogy az itt születés garancia, és hogy a hosszú előélet automatikusan végzetes. A mérlegelés dönt, és az utolsó bűncselekmény óta eltelt idő, valamint az azóta eltelt jó magaviselet az Ön ellenőrzése alatt álló kevés tényező közé tartozik. Amennyiben a bűncselekményeket kiskorúként követték el, a Maslov kontra Ausztria (1638/03. sz., Nagykamara, 2008. június 23.) ügy további súlyt ad az Ön oldalára: nagyon súlyos okokra van szükség ahhoz, hogy igazolható legyen egy letelepedett migráns kiutasítása, aki fiatalkorúként követte el a bűncselekményeket, és gyermekkorának és fiatalkorának nagy részét a fogadó országban töltötte.
Honosítás és szigorúbb engedély iránti kérelmek
Az elítélés elzárja a bizonytalan státuszból való kiutat is. A holland állampolgárságról szóló királysági törvény (Rijkswet op het Nederlanderschap) 9. cikke értelmében a honosítást megtagadják, ha viselkedése alapján komoly okkal feltételezhető, hogy veszélyt jelent a közrendre, a közerkölcsre vagy a Királyság biztonságára. Az IND ezt a Handleiding Rijkswet op het Nederlanderschap-on keresztül alkalmazza, amely a kérelmet megelőző négy-öt éves rehabilitációs időszakkal dolgozik a büntetéssel ( strafbeschikking ), pénzbírsággal vagy közérdekű munkával sújtott bűncselekmények esetében: ha ilyen szankciót szabtak ki ezen időszakon belül, vagy eljárás van folyamatban, a kérelmet elutasítják, és az időszak újraindul. A Handleiding meghatározza a küszöbértékeket: egyszeri 900 eurós vagy annál nagyobb pénzbírság; több, egyenként 450 eurós vagy annál nagyobb büntetés, amelyek összesen 1,350 eurót vagy többet tartalmaznak; egyszeri 36 órás vagy annál nagyobb közérdekű munka; több, egyenként 18 órás vagy annál hosszabb közérdekű munka, amelyek összesen 54 órát vagy többet tartalmaznak; és bármely szabadságvesztés, akár felfüggesztve, akár nem.
A közrend miatt megtagadható az állandó engedély vagy az EU-s hosszú távú tartózkodási engedély, így az elítélés határozott idejű engedélyt eredményezhet, amelyet az IND minden megújításkor felülvizsgál.
Mi történik a gyakorlatban
- Értesítés szándékról (voornemen). Elmaradó döntés előtt az IND írásbeli értesítést küld, amelyben ismerteti a szándékát és annak indokát, beleértve a büntetés kiszámítását és az alkalmazott csúszó sávot.
- Kilátás (zienschwijze). Rövid idő áll rendelkezésére, hogy írásban válaszoljon. Ez a legfontosabb dokumentum az ügyben: ebben vitatják a számítást, és a Boultif és a Üner a tényezőket alátámasztják a kapcsolati és gyermekdokumentumok, iskolai bizonyítványok, orvosi igazolások, munkaviszony igazolása és a kapcsolataira vonatkozó anyagok.
- Döntés. Az IND dönt, gyakran a visszavonást kiutasítási határozattal és beutazási tilalommal kombinálva.
- Ellenvetés és fellebbezés. A döntéstől függően az útvonal kifogás (ellenvetés) az IND-hez, majd fellebbezhet a kerületi bírósághoz, vagy közvetlenül fellebbezhet, majd ezt követően fellebbezhet az Államtanácshoz. A 2000. évi külföldiekről szóló törvény saját, rövidebb időszakokat határoz meg: általános szabályként négy hetet az Awb hat hete helyett, és egy hetet a törvény által meghatározott esetekben, többek között a rövidített eljárásban hozott menedékjog iránti kérelmekről és az őrizetbe vételi ügyekben hozott határozatokat (2000. évi Vw 69. cikk). Az sem az általános közigazgatási jogi szabályt követi, hogy a kifogás vagy a fellebbezés benyújtása lehetővé teszi-e a Hollandiában való maradást, amíg az folyamatban van; ezt a 2000. évi külföldiekről szóló törvény szabályozza, és a határozat típusától függően eltérő, ezért minden esetben ellenőrizze. Amennyiben nem, külön ideiglenes intézkedés iránti kérelmet kell benyújtani (előzetes konzultáció) szükséges.
A legfontosabb pont: mindkét ügyvéd koordinálása az első naptól kezdve
Szinte minden elkerülhető lakhatási jogvesztésnek ugyanaz az oka: a büntetőügyet a maga feltételei szerint ésszerűen, bevándorlási szempontból pedig katasztrofálisan kezelték, mivel senki sem vizsgálta meg egyszerre mindkét aktát.
Az ok számtani. Az IND a büntetés feltétel nélküli részét számolja. Egy olyan védekezési stratégia, amely egy rövidebb teljes büntetést hosszabb feltétel nélküli részre cserél, győzelem lehet a büntetőbíróságon, de katasztrófa az IND-n. Ugyanígy járhat egy büntetőeljárás elfogadása a meghallgatás elkerülése érdekében, egy küszöbérték feletti büntetés elfogadása, vagy egy további kisebb bűncselekmény beismerése az ügy lezárása érdekében, amikor a bűncselekmények száma az, ami a visszaeső bűnözők kategóriájába sorolja az embert. A vád is számít: hogy az ítélet a 22b. cikk vagy az Ópiumtörvény kivétele alá esik-e, eldöntheti, hogy a tíz év tartózkodás védelmet nyújt-e. A gyakorlatban:
- Mondd el büntetőjogi ügyvéd az első interjún, hogy nem holland állampolgár, milyen státuszú és mióta van;
- kérjen fel egy bevándorlási ügyvédet az iratok áttekintésére, mielőtt bármilyen beismerő vallomást, büntető végzést vagy ítéletet elfogadnának;
- tartsa szem előtt a számítást: a teljes feltétel nélküli büntetés, a vád törvényi maximális összege, a bűncselekmények száma, a jogszerű tartózkodás évei;
- a családi élet és az integráció bizonyítékait kezdettől fogva őrizze meg, ne pedig sietve, amint a szándékról szóló értesítés megérkezik; és
- ne hagyják el Hollandiát, és ne fogadják el az önkéntes távozást előzetes tájékoztatás nélkül.
Law & More több mint büntetőjog és a bevándorlási törvény egy fedél alatt Eindhoven és a Amsterdam, és angolul működik. Ha idézést kaptál, letartóztatták, büntetőeljárást ajánlottak fel, vagy értesítést küldtek a szándékodról, akkor most van itt az ideje, hogy mindkét kérdést együttesen megvizsgáljuk, nem pedig a büntetőeljárás befejezése után.
Egy esetleges elítélés miatt elveszítem a tartózkodási engedélyemet?
Nem. A 2000. évi Idegenrendészeti Rendelet 3.86. cikkelye értelmében az IND összehasonlítja a teljes feltétel nélküli büntetést a jogszerű tartózkodásod hosszával. Egy rövid büntetés sok év után általában jóval a küszöbérték alatt van; ugyanaz a büntetés az első években nem biztos, hogy. A küszöb átlépése sem vet véget a dolgoknak: továbbra is egyéni elbírálásnak kell következnie.
Több mint tíz éve élek itt. Biztonságban vagyok?
Nagyrészt, de nem feltétlenül. Tíz év jogszerű tartózkodás után az IND elvileg nem vonja vissza az engedélyt közrendi okokból. Egy szűk kivétel a Büntető Törvénykönyv 22b. cikkében és az Ópiumtörvényben meghatározott bűncselekményekre vonatkozik, amelyek törvényi maximális büntetése hat év vagy annál több, így a kábítószerrel kapcsolatos elítélések továbbra is valós kockázatot jelentenek, függetlenül attól, hogy mennyi ideig él itt valaki.
Biztonságosabb-e az ügyész által kiszabott büntetőeljárás, mint a tárgyalás?
Nem feltétlenül, és itt érik a legtöbb embert a cselekmény. A meghallgatást elkerülő határozat továbbra is bűncselekménynek minősülhet bevándorlási szempontból, és növelheti a visszaeső bűnözői kört kiváltó okokat. Mielőtt elfogadná a határozatot, értékelje a bevándorlás következményeit.
Mi a különbség a nemkívánatos személynek nyilvánítás és a beutazási tilalom között?
A beutazási tilalmat harmadik országbeli állampolgárokkal szemben a kiutasítási határozattal együtt rendelik el, határozott időre, egy, két, tíz vagy húsz évre érvényes, és az egész schengeni övezetben regisztrálják. A nemkívánatos személyként való nyilatkozatot főként az EU, az EGT és a svájci állampolgárok, valamint családtagjaik esetében alkalmazzák, és nincs lejárati dátuma: addig érvényes, amíg az IND fel nem oldja. Bármelyik határozat megsértése bűncselekmény.
EU-s állampolgár vagyok. Rám is vonatkozik a csúszó skála?
Nem. A szabad mozgásról szóló irányelv értelmében egy intézkedésnek kizárólag a személyes magatartásodon kell alapulnia, amelynek valódi, közvetlen és kellően súlyos fenyegetést kell jelentenie a társadalom alapvető érdekeire. A korábbi ítéletek önmagukban nem elegendőek. Állandó tartózkodás esetén csak nyomós okok elegendőek; tíz év után csak a közbiztonság kényszerítő okai.
Elítélés után is holland állampolgár lehetek?
Általában igen, de később. A honosítást akkor tagadják meg, ha a viselkedésed komoly okkal feltételezhető, hogy veszélyt jelentesz a közrendre, a közerkölcsre vagy a Királyság biztonságára. Az IND egy meghatározott értékelési időszakra visszatekint, és a folyamatban lévő eljárások is blokkolják azt. A gyakorlatban megvárod, amíg ez az időszak eltelik, anélkül, hogy új szankciót hoznál.


