A holland bányászati jog átmeneti időszakban van. A bányászati törvény (Mijnbouwwet) képezi az ásványok és a geotermikus hő feltárásának, kitermelésének és tárolásának alapját, de a terület ma már a biztonságot, a környezetvédelmet, a bányászati károkat, a kárrendezést, a leszerelést és a felszín alatti hasznosítás új formáit is lefedi. A groningeni gázkitermeléssel kapcsolatos tapasztalatok alapvetően befolyásolták a bányászati tevékenységek jogi és társadalmi értékelését.
Ez a cikk a nemzeti és európai jogi keretet, a főbb intézményi szereplőket, az engedélyezési rendszert, a felügyeletet és a végrehajtást, a bányászati károkért való polgári jogi felelősséget, valamint a Groningeni Bányászati Károk Intézete (IMG) által végzett közigazgatási kárrendezést tárgyalja. Ezután a gázkitermelés, a geotermikus energia, a CO₂-tárolás, a hidrogéntárolás és a leszerelés pénzügyi biztosítékának fokozatos megszüntetésével foglalkozik. A központi fejlemény az, hogy a bányászati jog már nem kizárólag a kitermelés lehetővé tételére irányul, hanem egyre inkább a biztonságra, a károk helyreállítására, a közérdekre és az energetikai átállásra is.
Miért változik a holland bányászati törvény?
A groningeni gázmező 1959-es felfedezése óta Hollandiában hosszú hagyománya van a gázkitermelésnek, és kisebb mértékben a szárazföldi és tengeri olajtermelésnek. Hosszú ideig az ágazatot a nemzeti energiaellátás és az államháztartás egyik pillérének tekintették. A groningeni földrengések és az azok okozta károk alapvetően megváltoztatták ezt a megítélést.
A holland bányászati törvény ezért válaszút előtt áll. Szabályoznia kell a meglévő feltárási, termelési és tárolási tevékenységeket, miközben teret kell engednie a biztonságnak, a kármentesítésnek, a környezetvédelemnek és az energetikai átállásnak. A figyelem a szénhidrogének kitermeléséről a felszín alatti területek szélesebb körű felhasználására is átterelődik, beleértve a geotermikus energiát, a CO₂-tárolást és a hidrogéntárolást.
A gyakorló jogász számára ez azt jelenti, hogy egy bányászati aktát ritkán lehet egyetlen jogterület szempontjából értékelni. A bányászati törvény mellett a környezetvédelmi és tervezési törvény (Omgevingswet), az európai jogszabályok, a felelősségi jog és a közigazgatási kártérítési eljárások is relevánsak. Ez a cikk ezeket az elemeket kontextusba helyezi.
A nemzeti jogi keretrendszer
A bányászati törvény szerkezete
A 2003. január 1-jén hatályba lépett bányászati törvény egyetlen jogi keretbe foglalta az ásványkincsek és a geotermikus hő feltárásának, kitermelésének és tárolásának szabályozását. A törvényt a Bányászati Rendelet (Mijnbouwbesluit) és a Bányászati Rendelet (Mijnbouwregeling) részletesebben kifejti, amelyek műszaki, pénzügyi és eljárási szabályokat tartalmaznak.
A rendszer lényege, hogy bányászati tevékenységek közjogi engedély nélkül nem végezhetők. Az ásványok feltárásához és kitermeléséhez a bányászati törvény 6. cikke értelmében engedély szükséges. A kérelmet többek között a kérelmező műszaki és pénzügyi alkalmassága, valamint a tevékenység tervezett végrehajtási módja alapján bírálják el. A bányászati törvény 9a., 11. és 14. cikke itt is releváns.
Ez a közjogi szabályozás megkülönbözteti a bányászati tevékenységeket a földhasználat szokásos formáitól. A kormányzat feltételeket szabhat egy projekt teljes életciklusa során: a feltárástól és termeléstől kezdve a tároláson, bezáráson, leszerelésen és utógondozáson át. A felszín használata és a jogosultakkal való kapcsolat szintén szabályozott. A felszín alatti bizonyos bányászati tevékenységek tűrésének kötelezettsége a Környezetvédelmi és Tervezési Törvény 10.9. cikkéből következik (a bányászat „tűrési kötelezettsége”). A Bányászati Törvény 4. cikke a felszín használatára és a kapcsolódó kártalanításra vonatkozik.
A környezetvédelmi és tervezési törvénnyel való kapcsolat
A bányászati törvény továbbra is különleges jogszabályként létezik az általános környezetvédelmi és tervezési törvény mellett. A bányászati tevékenységeket ennek ellenére az általános környezetvédelmi és tervezési joggal összefüggésben kell értékelni. A tevékenységtől függően a környezeti hatásvizsgálatra, a természetre, a vízre, a területrendezésre és a fizikai élőkörnyezetre vonatkozó szabályok is relevánsak lehetnek.
A gyakorló jogász ezért nem korlátozhatja az elemzést kizárólag a bányászati engedélyre. Vizsgálni kell a környezetvédelmi tervekkel, a vízügyi hatósági érdekekkel, a természetvédelemmel és az esetleges környezeti hatásvizsgálattal való kapcsolatot is. A környezetvédelmi és tervezési törvény azt is meghatározza, hogy melyik hatóság gyakorolja a bányászati jog szerinti végrehajtási feladatokat. A környezetvédelmi és tervezési törvény 18.5a. cikke kimondja, hogy a miniszterre háruló bányászattal kapcsolatos feladatokat és hatásköröket a bányászati törvény 8. fejezete értelmében erre illetékes közigazgatási szerv gyakorolja.
A jogi értékelés tehát többrétegű: a bányászati törvény határozza meg, hogy a bányászati tevékenység elvégezhető-e, és ha igen, milyen feltételek mellett, míg a környezetvédelmi és tervezési jog további követelményeket támaszt a fizikai élő környezetre gyakorolt következményekkel kapcsolatban.
Az európai keretrendszer
A holland bányászati törvényeket az európai jog keretében kell alkalmazni. Az olaj- és gázkitermelés esetében különösen fontos a 94/22/EK, a 2013/30/EU és a 2009/31/EK irányelv.
A 94/22/EK irányelv a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó engedélyek megadásának és felhasználásának feltételeiről szól. Az irányelv célja, hogy átlátható és megkülönböztetésmentes hozzáférést biztosítson ezekhez a tevékenységekhez. A nemzeti engedélyezési rendszert ezért az átláthatóság, az egyenlő bánásmód és a verseny kellő figyelembevételével kell alkalmazni.
A 2013/30/EU irányelv további biztonsági követelményeket tartalmaz a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekre vonatkozóan. Hangsúlyt fektet a kockázatkezelésre, a súlyos balesetek megelőzésére, a független felügyeletre és a környezeti károk korlátozására. Ennek eredményeként a tengeri tevékenységek biztonságát nem lehet kizárólag a létesítményre vonatkozó műszaki követelmények alapján értékelni; a biztonságirányítás megszervezése és az üzemeltető felelőssége is szerepet játszik.
A 2009/31/EK irányelv a CO₂ geológiai tárolására vonatkozik. Többek között szabályozza a tárolóhelyek kiválasztását és jellemzését, a monitoringot, a korrekciós intézkedéseket, a tárolóhely bezárását és a pénzügyi biztosítékot. A nemzeti engedélyezést ennek fényében kell értelmezni. Az európai szabályok nem képeznek különálló értékelési szakaszt a nemzeti jogszabályok mellett, hanem a nemzeti bányászati szabályok értelmezését és alkalmazását segítik elő.
Ki dönt, ki felügyel
A miniszter
A miniszter a központi illetékes hatóság a bányászati jogszabályokkal kapcsolatos különféle döntések tekintetében, beleértve a feltárási és termelési engedélyek megadását, a termelési tervekről szóló döntéseket, valamint a biztonsággal, a pénzügyi biztosítékkal és a leszereléssel kapcsolatos követelmények meghatározását.
A miniszter dönt a termelési tervek és a leszerelési tervek jóváhagyásáról is. Ezeknek a döntéseknek figyelembe kell venniük a vonatkozó biztonsági, környezetvédelmi és tervezési érdekeket.
Bányák állami felügyelete
Az Állami Bányafelügyelet (Staatstoezicht op de Mijnen, SodM) felügyeli a bányászati előírások betartását, és tanácsokkal látja el a minisztert. A Bányafőfelügyelő törvényi feladatait a Bányászati Törvény 127. cikke határozza meg.
A felügyeleti feladat többek között a biztonságra, az egészségre, a környezetre és a bányászati tevékenységek felelős lefolytatására terjed ki. A felügyelő tisztviselők kijelölését a bányászati törvény 131. cikke szabályozza. A bányászati főfelügyelő jogosult közigazgatási végrehajtási határozatot kiadni a bányászati törvény szerinti vagy az alapján fennálló kötelezettségek érvényesítése érdekében, a törvény 132. cikkében meghatározott kivételekkel.
A felügyeleti feladatot meg kell különböztetni a miniszter döntéshozatali hatáskörétől. A SodM tanácsadást és felügyeletet gyakorol; a miniszter engedélyeket ad, jóváhagyásokat ad, és feltételeket szabhat ezekhez. Az az állítás, hogy a SodM független hatáskörrel rendelkezik bármely bányászati tevékenység leállítására, túl általános, hacsak nem kapcsolódik konkrét törvényi hatáskörhöz.
A Bányászati Tanács, a TNO és a regionális hatóságok
Különböző testületek adhatnak tanácsot a termelési tervekkel kapcsolatos döntésekben. A Bányászati Tanács (Mijnraad), a SodM, a Holland Alkalmazott Tudományos Kutatási Szervezet (TNO) és a regionális hatóságok mind a saját szakterületükről származó információkkal járulnak hozzá a geológia, a technológia, a biztonság, a fizikai élőkörnyezetre gyakorolt hatások és a helyi lakosok érdekei terén.
A bányászati törvény 16. cikke releváns a regionális hatóságok bevonása szempontjából. Tanácsaik nem helyettesítik a miniszter döntését, de azokat figyelembe kell venni a végső döntés előkészítése és indokolása során.
EBN
Az EBN (Energie Beheer Nederland) egy állami tulajdonú vállalat, amely részt vesz a holland olaj- és gázkészletek feltárásában és kitermelésében. Az EBN részvétele magánjogi részvételi struktúrán alapul, és meg kell különböztetni a közjogi engedélyezéstől.
Ez a részvétel a pénzügyi kockázat megosztását eredményezi a magánvállalatok és az állam között. Az EBN ezért nem felügyeleti hatóság és nem engedélyező igazgatási szerv. Az EBN polgári jogi helyzete ennek ellenére releváns lehet a felelősség szempontjából. Az ECLI:NL:HR:2019:1278 ügyben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a NAM-mal fennálló konkrét kapcsolatában az EBN-t a holland polgári törvénykönyv 6:177. cikke értelmében vett üzemeltetőnek kell tekinteni.
Az IMG
A Groningeni Bányakár Intézet (Instituut Mijnbouwschade Groningen, IMG) felelős bizonyos típusú bányászati károk adminisztratív rendezéséért Groningenben. Az IMG létrehozásának, függetlenségének és feladatainak törvényi alapja a groningeni bányászati károkról szóló ideiglenes törvény (Tijdelijke wet Groningen, TwG) 2. cikke.
Engedélyezés és tervezés
A kutatási engedély
A kutatási engedély feljogosítja a jogosultat az ásványkincsek jelenlétének vizsgálatára egy kijelölt területen belül, például szeizmikus felmérések és próbafúrások révén. Az engedélyt tevékenység, ásványkincs, terület és időtartam határozza meg.
A kérelem elbírálásakor figyelembe veszik a műszaki szakértelmet, a pénzügyi kapacitást és a tervezett kivitelezési módot. Az engedély nem jogosít fel automatikusan a gyártásra. A tényleges gyártáshoz külön gyártási engedély szükséges, és általában egy gyártási tervet is be kell nyújtani.
A gyártási engedély
A termelési engedély szabályozza az ásványkincsek kitermelésének jogát egy adott területen és meghatározott feltételek mellett. Meg kell különböztetni a termelési tervtől: az engedély a termelési jogra vonatkozik, míg a termelési terv leírja, hogyan fogják a termelést végezni, és milyen következményekkel járnak a várható következmények.
Ez azt jelenti, hogy a tényleges megvalósításhoz az engedélyesnek nemcsak a megfelelő engedéllyel kell rendelkeznie, hanem meg kell felelnie az adott termelési tevékenységre vonatkozó tervezési és jóváhagyási követelményeknek is.
A gyártási terv
Az engedélyesnek a termelési tervnek megfelelően kell termelést végeznie. Ennek törvényi alapja a Bányászati Törvény 34. cikke.
A termelési terv többek között leírja a jelenlévő ásványok várható mennyiségét, a termelés időtartamát és módját, az éves termelést, a talajmozgásokat, valamint a helyi lakosokat, az épületeket és az infrastruktúrát fenyegető kockázatokat. A bányászati törvény 35. cikke ezenkívül előírja a talajmozgásokból eredő károk megelőzésére irányuló intézkedések leírását, és adott esetben kockázatértékelést.
A miniszter részben vagy egészben megtagadhatja a termelési terv jóváhagyását, ha a tevékenység biztonsági vagy kármegelőzési szempontból elfogadhatatlan, ha a természeti erőforrások tervezett kezelése megköveteli, vagy ha a környezetre vagy a természetre gyakorolt káros hatások eredményeznének. Ezek a kritériumok a Bányászati Törvény 36. cikkéből következnek. A miniszter korlátozásokkal vagy feltételekhez kötve is megadhatja a jóváhagyást.
A groningeni tapasztalatok szerint fokozott figyelmet fordítanak a biztonságra és a helyi lakosok érdekeire. Ez a figyelem jogi hatállyal bír a törvényi felhatalmazáson keresztül, amely lehetővé teszi a jóváhagyás megtagadását vagy feltételekhez kötését. A pontos jelentőségét azonban mindig az alkalmazandó törvényi kritérium, a konkrét döntés és annak indoklása alapján kell meghatározni.
A Bányászati Rendelet 30. cikke a talajmozgások mérésére vonatkozik. Az üzemeltetőnek a méréseket egy mérési terv szerint kell elvégeznie, amelyhez a miniszter jóváhagyása szükséges, és a termelési időszakra, valamint az azt követő harminc évre vonatkozik. A termelés befejezését követő első öt évben éves frissítési kötelezettség is fennáll.
A tárolási engedély
Külön tárolási rendszer vonatkozik az anyagok, többek között a földgáz, a CO₂ és potenciálisan a hidrogén földalatti tárolására. A tárolási engedélynek saját kockázati profilja van. Az értékelés a tárolóformáció alkalmasságára és integritására, a kutak és létesítmények biztonságára, a monitoringra és jelentéstételre, a szivárgás esetén teendő intézkedésekre, a pénzügyi biztonságra, valamint a telephely bezárása utáni kötelezettségekre összpontosít.
A Bányászati Törvény 46. cikke a talajmozgásokból eredő károkkal kapcsolatos pénzügyi biztosítékra vonatkozik. A miniszter biztosítékot kérhet a földfelszín mozgásából eredő, ésszerűen várható károkért járó felelősségre vonatkozóan. Ez a rendelkezés megfelelően vonatkozik a geotermikus hő feltárására és termelésére, valamint az anyagok tárolására.
A CO₂-tárolásra az európai keretrendszer és a nemzeti végrehajtási rendeletek konkrét követelményei is vonatkoznak. A rendelkezésre álló források nem nyújtanak teljes körű alapot arra vonatkozóan, hogy mikor száll át a tárolt CO₂-ért való felelősség az államra; ezt a kérdést a konkrét CCS-rendelkezések, valamint az adott engedélyezési és bezárási határozat fényében kell értékelni.
A hidrogéntárolás esetében a rendelkezésre álló források nem bizonyítják, hogy a meglévő tárolási engedélyezési rendszer – továbbiak nélkül – teljes mértékben megfelelő.
Felügyelet és végrehajtás
A bányászati tevékenységek felügyelete a törvényi követelmények, valamint az engedélyekhez és tervekhez kapcsolódó feltételek betartására irányul. A Bányászati Minisztérium központi felügyeleti és tanácsadó szerepet tölt be e tekintetben.
A bányászati törvény konkrét megelőző kötelezettségeket is tartalmaz. A bányászati rendelet 3. cikke előírja, hogy a bányászati tevékenységek végzése során intézkedéseket kell tenni a károk megelőzése érdekében. Amennyiben súlyos kár fenyeget vagy bekövetkezett, azt azonnal jelenteni kell a bányászati főfelügyelőnek.
A bányászati létesítmények műszaki állapota szintén jelentési és kármentesítési kötelezettségeket vonhat maga után. A Bányászati Rendelet 54. cikke előírja az üzemeltető számára, hogy azonnal jelentse, ha a bányászati létesítmény szilárdságát vagy stabilitását károsítják, vagy az veszélybe kerül. Termelő létesítmények esetében a megfelelő kármentesítési intézkedéseket szintén azonnal meg kell tenni.
A közigazgatási végrehajtást meg kell különböztetni a felügyelettől és a tanácsadástól. A bányászati törvény 132. cikke felhatalmazza a bányafőfelügyelőt, hogy közigazgatási végrehajtási határozatot hozzon az ott felsorolt kötelezettségekre vonatkozóan. A végrehajtási eszköz konkrét alkalmazásának mindig össze kell kapcsolódnia a megsértett normával, a hatáskör jogalapjával és az eset körülményeivel.
Bányászati károkért való felelősség
Általános objektív felelősség
A holland polgári törvénykönyv speciális objektív felelősségi rendszert tartalmaz a bányászati létesítmények üzemeltetéséből eredő károkra vonatkozóan. A polgári törvénykönyv 6:177. cikke kimondja, hogy az üzemeltető felelős az ásványok kiszabadulása által okozott károkért, amelyek oka a földalatti természeti erők megfékezésének elmulasztása, valamint a bányászati létesítmények építéséből vagy üzemeltetéséből eredő talajmozgások által okozott károkért.
Ez a felelősség nem függ a vétkességtől. Az üzemeltető tehát felelős lehet, ha a kárt talajmozgás okozta, még akkor is, ha nem állapítottak meg vétkes magatartást. A szabály elvileg Hollandia egész területén a bányászati tevékenységekre vonatkozik, és nem korlátozódik Groningenre.
A Polgári Törvénykönyv 6:177. cikke szabályokat tartalmaz az „üzemeltető” minőségére és az információszolgáltatásra vonatkozóan is. Az üzemeltetőnek kérésre információt kell szolgáltatnia az üzemeltetésről, a felszín alatti szerkezetről és a talajmozgásokról, amennyiben ezek az információk szükségesek a kifogás megalapozottságának megállapításához. Több üzemeltető esetén egyetemleges felelősség alkalmazható.
Az ECLI:NL:HR:2019:1278 ügyben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy e szigorú felelősségi rendszer jellege és célja indokolja a kár széles körű megítélését. Ez nem jelenti azt, hogy minden kárelem automatikusan a Polgári Törvénykönyv 6:177. cikkének hatálya alá tartozik: mindig összefüggésnek kell lennie a kár és a bányászati létesítmény építéséből vagy üzemeltetéséből eredő talajmozgás között.
A Groningen bizonyítási vélelme
Különös bizonyítási vélelem vonatkozik a groningeni mezőből és bizonyos gáztároló helyekről származó gázkitermeléssel kapcsolatos károkra. A Polgári Törvénykönyv 6:177a. cikke kimondja , hogy az épületekben és építményekben keletkezett olyan fizikai károk esetén, amelyek jellegüknél fogva ésszerűen a bányászati létesítmény építéséből vagy üzemeltetéséből eredő talajmozgás okozta károk lehetnek, vélelmezni kell, hogy a kárt a bányászati létesítmény okozta.
A vélelem akkor érvényesül, ha a kárt külső megjelenése alapján ésszerűen okozhatta talajmozgás. A károsultnak ezért nem kell teljes mértékben bizonyítania az oksági viszonyt a vélelem alkalmazhatóságának megállapítása során. A vélelem földrajzi hatályát a groningeni bányászati károkról szóló ideiglenes rendelet (Besluit Tijdelijke wet Groningen) 10oa. cikke szabályozza.
Az ECLI:NL:HR:2019:1278 ügyben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az üzemeltető csak akkor cáfolhatja meg sikeresen a vélelmet, ha bizonyítja – beleértve a kellően valószínűsíthető bizonyítást is –, hogy a kárt nem a bányászati létesítmény építése vagy üzemeltetése okozta. A kár okának puszta kétségbe vonása nem elegendő. Amennyiben továbbra sem világos, hogy a kárt a bányászati létesítmény okozta-e, az üzemeltető viseli a bizonytalanság kockázatát.
Oksági és cáfolatos bizonyítékok
A bányászati károk gyakran különféle károsodási mintázatokból állnak, és több lehetséges oka is lehet. A talajmozgások mellett olyan tényezők is szerepet játszhatnak, mint a süllyedés, az alapozási problémák, az építési hibák, az öregedés, az elhalasztott karbantartás vagy felújítások. Az üzemeltetőnek ezután többet kell tennie, mint egyszerűen egy alternatív okra rámutatni: kellően valószínűsíthetővé kell tennie, hogy ez az ok okozta a kárt, és hogy a kár talajmozgás nélkül is bekövetkezett volna.
A legújabb esetjog különös figyelmet fordít az előrejelző valószínűség és a magyarázó valószínűség közötti különbségtételre. Az előrejelző valószínűség azt jelzi, hogy egy adott földrengés milyen valószínűséggel okoz károkat; továbbiak nélkül nem ad választ arra a kérdésre, hogy mi okozta a károkat, amelyeket már megállapítottak. Az Arnhem-Leeuwarden Fellebbviteli Bíróság részletesen tárgyalta ezt a különbségtételt az ECLI:NL:GHARL:2025:3971 és az ECLI:NL:GHARL:2026:295 ügyekben. Amennyiben a földrengés okozta károk nem zárhatók ki, alternatív okokat kellően valószínűsíteni kell.
Az eredmény nagymértékben tényfüggő. Az ECLI:NL:RBNNE:2020:3553 ügyben a kerületi bíróság alkalmazhatónak ítélte a vélelmet, de egy szakértői jelentés alapján úgy határozott, hogy azt a kár egy részére vonatkozóan megdöntötték. Az ECLI:NL:RBNNE:2024:308 ügyben a melléképületekben és trágyapincékben keletkezett károkra vonatkozó vélelmet még nem cáfolták meg, és további szakértői vizsgálatot tartottak szükségesnek. Az ECLI:NL:RBNNE:2025:675 ügyben a kerületi bíróság hasonló közbenső eredményre jutott egy parasztházat ért kárral kapcsolatban.
Ellenkező kimenetelű eredmények is lehetségesek. Az ECLI:NL:RBNNE:2024:1780 ügyben a kerületi bíróság egy szakértői jelentést követően kellően valószínűsíthetőnek ítélte, hogy a kárnak kizárólag szerkezeti okai voltak, és földrengések nélkül is bekövetkezett volna; a vélelmet ezzel megdöntötték. Ezek az ítéletek azt mutatják, hogy az eredmény a kár jellegétől, a szakértői jelentések minőségétől, az épület állapotáról rendelkezésre álló információktól és az alternatív okok valószínűségétől függ.
Értékcsökkenés és nem vagyoni kár
Az ECLI:NL:HR:2019:1278 ügyben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a jövőbeni talajmozgás kockázatából eredő értékcsökkenés kárt jelenthet, de annak mértékét csak akkor lehet felmérni, ha geofizikailag kellően stabil helyzet alakult ki. Az előlegfizetés továbbra is lehetséges, ha kellően valószínűsíthető, hogy végül kár fog bekövetkezni. Az ECLI:NL:GHARL:2024:3857 ügyben ezt az elvet az értékcsökkenés miatti kártérítési keresetekre alkalmazták.
Az élet élvezetének elvesztése vagyoni kárnak minősülhet. Az ECLI:NL:HR:2019:1278 ügyben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az ilyen kárt meg kell becsülni, ha a tények azt mutatják, hogy az élet élvezete elveszett, de annak pontos mértéke nem határozható meg pontosan. Az ECLI:NL:HR:2021:1534 ügyben tisztázták, hogy az otthonban okozott fizikai kár a zavarok és a kellemetlenségek szintjét a szükséges küszöbérték fölé emelheti; a bíróságnak értékelnie kell a zavarok jellegét, súlyosságát és időtartamát.
Külön szabály vonatkozik a nem vagyoni károkra. A Polgári Törvénykönyv 6:95. cikke kimondja, hogy a törvényes kártérítés vagyoni veszteségből és egyéb hátrányból áll, amennyiben a törvény kártérítési jogot biztosít. A bányászati károkkal kapcsolatos nem vagyoni károk értékelése a Polgári Törvénykönyv 6:106. cikkére hivatkozva történik. Az ECLI:NL:HR:2019:1278 ügyben a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozta, hogy a földrengés övezetében való puszta tartózkodás, személyes nyilatkozattal együtt, nem automatikusan elegendő. Az ECLI:NL:HR:2021:1534 ügyben elfogadták, hogy otthon ismételt fizikai károsodása esetén a személyes érdekek megsértése vélelmezhető, ha a káros következmények kellően nyilvánvalóak.
Kárrendezés az IMG által
Feladat és pozíció
Az IMG egy független közigazgatási szerv, amely a bányászati károk bizonyos formái miatti kártérítési kérelmekről az üzemeltetőtől függetlenül dönt. A TwG 2. cikke kimondja, hogy az IMG feladatait és hatásköreit függetlenül gyakorolja. Az IMG feldolgozhatja a kérelmeket, meghatározhatja a kártérítésre való jogosultságot és annak összegét, valamint – amennyiben a kérelmező kívánja, és a kár mértéke erre alkalmas – természetbeni korrekciós intézkedéseket tehet.
Az IMG nem rendelkezik joghatósággal minden kártérítési igény tekintetében. A TwG 2. cikke kivételeket tartalmaz többek között azokra a károkra vonatkozóan, amelyek már folyamatban lévő polgári eljárás tárgyát képezik, vagy amelyekről a polgári bíróságok már döntöttek. Az IMG közigazgatási útja és a polgári eljárás közötti kapcsolatot ezért igényenként kell értékelni.
Jelentkezés és feldolgozás
A Groningeni Bányakár Intézet 2022. évi eljárása és munkamódszere értelmében a kérelmet elektronikusan kell benyújtani. A kérelem tartalmazza többek között a kár leírását, az ok megjelölését, az épületre vonatkozó információkat, és adott esetben egy nyilatkozatot arról, hogy az üzemeltetővel szembeni követelést az államra ruházzák át.
Az IMG visszaigazolja a beérkezést, és tájékoztatja a kérelmezőt az eljárásról és a várható döntési időszakról. Hiányos kérelem esetén az IMG kérheti a kiegészítést, amire általában két hetet biztosít a kérelmezőnek. Ha a kérelem nem tartalmaz elegendő információt, az IMG dönthet úgy, hogy nem dolgozza fel azt.
A 10. cikkely értelmében az IMG eljárásának és munkamódszerének irányadó elvként a nagylelkű kártérítésnek kell lennie. A döntéshozatali határidőket a 13. cikkely határozza meg. Az IMG főszabály szerint nyolc héten belül dönt arról, ha nincs szükség szakértői vizsgálatra, és tizenkét héten belül a szakértői tanács kézhezvételétől számítva, ha szakértőt vontak be.
Anyagi kár esetén az IMG szakértőt rendelhet ki, aki kivizsgálja a kár jellegét és mértékét, a bizonyítási vélelem alkalmazhatóságát, a kártérítés módját és mértékét, valamint a kár megtérítésének elutasításának vagy csak részleges megtérítésének esetleges okait. A kérelmezőnek lehetősége van észrevételt tenni a szakértői véleményre, és szükség esetén az IMG további tanácsot vagy második véleményt kérhet.
A rendszer tartalmaz egy külön rendelkezést az ismétlődő, kölcsönösen ellentmondó alternatív okokra vonatkozóan: a bizonyítási vélelem nem tekinthető megdöntöttnek, ha az egymást követő szakértői vélemények mindegyike eltérő kizárólagos okot azonosít, kivéve, ha új tudományos ismeretek indokolják eltérő következtetést.
Az IMG elvileg pénzösszeg megítélésével téríti meg a kárt. Bizonyos feltételek mellett a kár természetben is megtéríthető, ebben az esetben a kérelmező választhat az IMG által megbízott vállalkozó vagy a saját vállalkozója általi javítás között.
Súlyosan veszélyes helyzetek
Egy akut veszélyes helyzet külön, gyorsított megközelítést igényel. Bárki bejelentheti az ilyen helyzetet. Olyan helyzetként írják le, amelyben egy épület vagy szerkezet szerkezeti állapota akut veszélyt jelent a személyek egészségére vagy biztonságára.
A bejelentést követően az IMG a lehető leghamarabb felveszi a kapcsolatot a jogosult személlyel, és elvileg 48 órán belül megvizsgálja a helyzetet, ehhez független szakértőt von be. Amennyiben kiderül, hogy nincs akut veszélyes helyzet, az IMG ezt indoklással együtt közli. Amennyiben ilyen helyzet áll fenn, megvitatják a szükséges intézkedéseket, és a kárrendezési eljárást prioritásként kezelik.
A gázkitermelés fokozatos megszüntetése és a kismezős politika
A groningeni mező termelése 2023. október 1-jén leállt, a mezőt pedig véglegesen bezárták, amikor 2024. április 19-én hatályba lépett a gáztörvényt és a bányászati törvényt módosító törvény a groningeni mező gázkitermelésének megszüntetésével összefüggésben. Ez a bezárás tartós hatással volt a bányászati politikára tágabb értelemben. A gázkitermelés értékelése ma már nemcsak arra terjed ki, hogy a termelés műszakilag és gazdaságilag megvalósítható-e, hanem a biztonságra, a környezetre és a mező felett élők érdekeire gyakorolt következményekre is.
A Groningenen kívüli kis mezőkre továbbra is létezik egy engedélyezési rendszer. Látható tendencia, hogy nagyobb súlyt fektetnek a helyi lakosok érdekeire és a termelés energia- és éghajlat-politikai célokkal való összeegyeztethetőségére. Ennek pontos jogi jelentősége az alkalmazandó jogszabályoktól, a szakpolitikai szabályoktól és az adott döntéstől függ.
Az engedélyesek számára ez a fejlemény azt jelenti, hogy a meglévő termelési terveket és a termelés tervezett folytatását gondosan meg kell indokolni. A várható talajmozgásokat, a biztonsági kockázatokat, a környezeti következményeket és a környező területre gyakorolt hatásokat átláthatóvá kell tenni. Az értékelés továbbra is a bányászati törvény 35. és 36. cikkében foglalt törvényi kritériumokhoz kötött.
A felszín alatti területek új felhasználási módjai
Geotermikus energia
A geotermikus energia a bányászati jog hatálya alá tartozik. A tevékenység műszaki és gazdasági profilja eltér az olaj- és gázkitermelésétől, de hasonlóképpen kockázatokkal jár, amelyek engedélyezést és felügyeletet tesznek szükségessé.
A geotermikus projekteknél a kutak épsége, a felszín alatti rétegek alkalmassága, a nyomás és hőmérséklet kezelése, valamint az esetlegesen indukált szeizmicitás mind releváns. A monitoringot, a pénzügyi biztosítékot és a leszerelést is kezdettől fogva figyelembe kell venni az engedélyezési stratégiában. A Bányászati Törvény 46. cikke kimondja, hogy a földmozgásokból eredő károkra vonatkozó pénzügyi biztosítéki rendszer a geotermikus hő feltárására és termelésére is alkalmazandó.
Egy geotermikus projekt jogi értékelése nem alapulhat egyszerűen a szénhidrogén-kitermelésre vonatkozó elveken. A tevékenység sajátos jellemzői határozzák meg, hogy mely kockázatokat kell vizsgálni és milyen követelményeknek kell megfelelni.
Földalatti CO₂-tárolás
A CO₂ földalatti tárolása kimerült gázmezőkön a bányászati jog és a geológiai tárolásra vonatkozó európai szabályok hatálya alá tartozik. A főbb jogi szempontok a tárolóhely kiválasztása és jellemzése, a tárolókomplexum felügyelete, a szivárgás esetén teendő intézkedések, a pénzügyi biztosíték, a telephely bezárása és a bezárás utáni felelősség.
A Bányászati Törvény 46. cikke a pénzügyi biztonságra vonatkozik. A Bányászati Rendelet 29j. cikke is releváns az állandó CO₂-befecskendezésre. A felelősség vagy kötelezettség átruházására vonatkozó pontos szabályokat össze kell kapcsolni az alkalmazandó CCS-rendelkezésekkel, valamint az adott bezárási és ellenőrzési rendszerrel.
Hidrogén tárolás
A hidrogén földalatti sóbarlangokban történő tárolása egyre nagyobb jelentőségre tesz szert az energetikai átállás során . A tevékenység kapcsolódik a tárolásra, a biztonságra, a felügyeletre és a bányászati létesítményekre vonatkozó meglévő szabályokhoz, de a hidrogén műszaki tulajdonságai külön figyelmet igényelnek.
A releváns szempontok közé tartozik a barlang épsége, a nyomás- és biztonsági kockázatok, a szivárgás, a monitoring, a korrekciós intézkedések, a felelősség és a leszerelés. A rendelkezésre álló források nem támasztják alá, hogy a meglévő tárolási engedélyezési rendszer további kiigazítások nélkül teljes mértékben megfelelő. A meglévő keretrendszer alkalmazhatóságát ezért projektenként kell értékelni.
Leszerelés, bezárás és pénzügyi biztonság
Eltávolítás és lezárás
A bányászati tevékenység befejeződésével kötelezettségek keletkeznek a bezárásra, az eltávolításra és adott esetben az utógondozásra vonatkozóan. Az engedélyesnek négy héten belül be kell jelentenie, hogy a bányászati létesítményt kivonták az üzemből. A létesítményt ezt követően el kell távolítani, és egy éven belül be kell nyújtani a leszerelési tervet. Ezek a kötelezettségek a Bányászati Törvény 44. cikkéből következnek.
A leszerelési tervhez a miniszter jóváhagyása szükséges. A jóváhagyás korlátozásokkal adható, és a bányászati törvény 44a. cikke értelmében feltételekhez köthetők. Amennyiben az újrafelhasználás vagy az együttes eltávolítás hatékony, a miniszter ideiglenes mentességet adhat a leszerelési terv benyújtásának vagy a létesítmény azonnali eltávolításának kötelezettsége alól. Ezt a bányászati törvény 44b. cikke szabályozza.
Az engedélyesnek ezt követően a jóváhagyott leszerelési tervnek és a hozzá csatolt feltételeknek megfelelően el kell távolítania a bányászati berendezést. Az eltávolításról jelentést kell benyújtani, miután az eltávolítás megtörtént. Ezek a kötelezettségek a Bányászati Törvény 44c. cikkéből következnek.
A leszerelési terv jóváhagyására irányuló kérelemnek le kell írnia a létesítmény helyét és funkcióját, az eltávolítás módját, a költségeket, a földalatti rész állapotát, az anyagok ártalmatlanítását, a vízszennyezés megelőzésére irányuló intézkedéseket, valamint a tervezett újrafelhasználást. Ez a Bányászati Rendelet 62. cikkéből következik.
Pénzügyi biztonság
A miniszter pénzügyi biztosítékot kérhet a bányászati berendezés eltávolításának költségeire. Ennek alapja a Bányászati Törvény 47. cikke. A biztosítékot a miniszter által meghatározott időponttól kezdődően, a miniszter által meghatározott összegben és a miniszter által megfelelőnek ítélt módon kell nyújtani. A megfelelés időszakos kényszerítő bírsággal érvényesíthető.
A kábelekre és csővezetékekre külön szabályozás vonatkozik. A bányászati törvény 48. cikke lehetővé teszi biztosíték megkövetelését azok tiszta és biztonságos állapotban történő megőrzéséért, vagy eltávolításáért.
A pénzügyi biztosíték célja, hogy megakadályozza, hogy a leszerelés és az utógondozás költségei végül a közösségre háruljanak, ha az engedélyes már nem képes eleget tenni kötelezettségeinek. A szükséges biztosíték értékelésekor mindig az alkalmazandó rendszernek és az adott konkrét döntésnek kell meghatározónak lennie; az anyavállalatok pénzügyi helyzetére vonatkozó általános állításokat ehhez a keretrendszerhez kell kapcsolni, és részletesebben is alá kell támasztani.
Emberi jogi megfontolások
A bányászati jog emberi jogi dimenziója nem minden engedélyezési vagy károkozási ügyben releváns, de fontossá válhat súlyos anyagi károk, a tulajdon használatára vonatkozó elhúzódó korlátozások és a nem megfelelő jogi védelem esetén.
Az Emberi Jogok Európai Egyezményének (EJEE) 1. számú kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke védi a meglévő javakat, és bizonyos feltételek mellett azokat a tulajdonjogokat is, amelyek tekintetében jogos elvárás áll fenn. A környezeti kár elpusztíthatja, károsíthatja vagy csökkentheti a vagyon értékét. Az állam felelősséget vállalhat ezért, ha a káros következmények egy közvállalkozás környezetkárosító tevékenységéből, vagy az állam vagyonvédelmi kötelezettségének elmulasztásából erednek.
A környezetvédelem jogos közérdek, de a tulajdonvédelem eljárási biztosítékokat is igényel. A tulajdonnal és a kártérítéssel kapcsolatos vitáknak a nemzeti bíróságoknak valódi és tisztességes vizsgálatot kell tudniuk folytatniuk. Ez összefügg a hatékony kártérítési eljárás és a megfelelően indokolt határozatok relevanciájával.
Az ECLI:CE:ECHR:2026:0602JUD001844023 ügyben az Emberi Jogok Európai Bírósága hangsúlyozta, hogy az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkére hivatkozva meg kell vizsgálni, hogy fennáll-e méltányos egyensúly az általános érdek és a tulajdonhoz való jog között, beleértve azt is, hogy az érintett személyre aránytalan teher nehezedik-e az állam cselekedete vagy mulasztása következtében. Ez az ítélet általános arányossági keretet biztosít, de nem tartalmazza a holland bányászati jog konkrét értékelését.
Állandó esetjogában a Bíróság három szabályt különböztet meg az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkén belül: a javak zavartalan élvezetéhez való jog, a javaktól való megfosztás és a tulajdon használatának ellenőrzése. Ez a megkülönböztetés segíthet a bányászati vonatkozású tulajdonba való beavatkozás jellemzésében, mielőtt az arányosságot és a kártérítést értékelnék.
Az EJEE 6. cikke alkalmazható a kártérítéssel kapcsolatos polgári eljárásokra. A bányászati károk esetében ez azt jelenti, hogy nemcsak a kártérítési rendszer tartalma releváns, hanem a független és hatékony bírói értékeléshez való gyakorlati hozzáférés is.
Ezek az EJEB-források nem adnak meg független holland felelősségi alapot a bányászati károkért. Útmutatást nyújthatnak azonban az arányosság, a tulajdonvédelem és az eljárási jogi védelem értékelésében.
Gyakorlati figyelemfelkeltő pontok
Egy bányászati dokumentáció értékelésekor a következő kérdések különösen fontosak:
- Milyen tevékenységet folytatnak: feltárást, termelést, tárolást, geotermikus energia hasznosítását vagy más felszín alatti hasznosítást?
- Milyen bányászati engedély szükséges hozzá a törvény értelmében?
- Szükséges-e környezetvédelmi és építési engedély, természetvédelmi engedély vagy környezeti hatásvizsgálat is?
- Szükséges-e termelési terv, tárolási terv, mérési terv vagy leszerelési terv?
- Melyik hatóság hozza meg a döntést, és melyik hatóságok adnak tanácsot?
- Milyen biztonsági, monitoring és jelentéstételi kötelezettségek vonatkoznak?
- Milyen anyagi biztonságot kell nyújtani?
- Milyen objektív felelősségi rendszer vonatkozik kár esetén?
- A kár az IMG hatáskörébe tartozik?
- Milyen közigazgatási vagy polgári jogi jogorvoslat áll rendelkezésre?
- Mely kötelezettségek maradnak fenn a tevékenység befejezése után?
- Naprakészek a vonatkozó jogszabályok, szakpolitikák és esetjog?
Káresetekben a következő különbségeket is meg kell tenni. Először is meg kell állapítani, hogy fennáll-e olyan fizikai kár, amely természeténél fogva a Polgári Törvénykönyv 6:177a. cikkének bizonyítási vélelme alá tartozik. Ezután meg kell vizsgálni, hogy az üzemeltető kellőképpen megcáfolta-e a vélelmet. E tekintetben egy alternatív okra vagy egy alacsony predikciós valószínűségre való általános hivatkozás nem elegendő, ha nem derül ki egyértelműen, hogy az alternatív ok miért magyarázza valójában a kárt.
A holland bányászati törvény jelenlegi állása
A holland bányászati jog egy olyan keretrendszerből fejlődött ki, amelynek elsődleges célja a kitermelés lehetővé tétele volt, és egy olyan szélesebb szabályozási rendszerré fejlődött, amelyben a biztonság, a kárfelszámolás, a környezetvédelem, a közérdek és az energetikai átállás találkozik.
A bányászati törvény továbbra is a nemzeti rendszer magja. Az engedélyezési kötelezettség, a termelési terv, a tárolási rendszer, a felügyelet, a leszerelés és a pénzügyi biztosíték mind összefüggenek. Ugyanakkor a bányászati törvényt a környezetvédelmi és tervezési törvénnyel, valamint az európai joggal együttesen kell alkalmazni.
Bányakárok esetén alapvető fontosságú a polgári jogi objektív felelősség és az IMG általi közigazgatási kárrendezés közötti különbségtétel. A Polgári Törvénykönyv 6:177. cikke határozza meg az objektív felelősség általános alapját; a Polgári Törvénykönyv 6:177a. cikke tartalmazza a groningeni mezővel és az ott megnevezett gáztárolóhelyekkel kapcsolatos károkra vonatkozó különös bizonyítási vélelmet. Alkalmazása a kár jellegétől, a helyszíntől és a rendelkezésre álló bizonyítékoktól függ.
A joggyakorlat azt mutatja, hogy a bizonyítékok értékelése nagymértékben tényspecifikus. A szakértői jelentésnek nem csupán egy alternatív okot kell azonosítania, hanem kellően egyértelművé kell tennie azt is, hogy a kárt miért nem a talajmozgás okozta vagy súlyosbította. Különösen az összetett károk, a süllyedéskárok és a szerkezeti sajátosságokkal rendelkező épületek esetében van rendszeresen szükség további szakértői vizsgálatra.
A jogi figyelem a termelés befejezése utáni szakaszra és a felszín alatti területek új felhasználási módjaira is átterelődik. A geotermikus energia, a CO₂-tárolás és a hidrogéntárolás esetében az engedélyezés, a biztonság, a monitoring, a felelősség és a pénzügyi biztonság döntő tényezők.
Gyakran Ismételt Kérdések
Mit szabályoz pontosan a bányászati törvény?
A bányászati törvény (Mijnbouwwet) szabályozza az ásványok, a geotermikus hő és egyéb anyagok feltárását, kitermelését és tárolását a hollandiai felszín alatt. A törvény meghatározza az engedély megadásának feltételeit, a működés során alkalmazandó kötelezettségeket, valamint a bezárásra és a leszerelésre vonatkozó szabályokat.
Ki a felelős a bányászati károkért?
A holland polgári törvénykönyv 6:177. cikke értelmében a bányászati létesítmény üzemeltetője szigorú, kockázatalapú felelősséggel tartozik a bányászati létesítmény építéséből vagy üzemeltetéséből eredő talajmozgás által okozott károkért. Ez a felelősség egész Hollandiára vonatkozik, és nem függ a vétkességtől.
A bizonyítási vélelem csak Groningenben érvényesül?
A holland polgári törvénykönyv 6:177a. cikke szerinti különleges bizonyítási vélelem a groningeni mezőhöz és az ott megnevezett gáztároló helyekhez kapcsolódó károkhoz kapcsolódik. Földrajzi hatályát a groningeni bányászati károkról szóló ideiglenes rendelet (Besluit Tijdelijke wet Groningen) határozza meg részletesebben.
Milyen szerepet játszik az IMG a kártérítési igényekben?
A Groningeni Bányakár Intézet (Instituut Mijnbouwschade Groningen, IMG) egy független közigazgatási szerv, amely önállóan dönt a Groningenben bekövetkezett bizonyos típusú bányászati károk miatti kártérítési igényekről. Az IMG pénzben vagy természetben térítheti meg a károkat, és a követeléseket rögzített eljárás szerint, törvényi határozathozatali határidőkkel kezeli.
Milyen engedélyek szükségesek a bányászati tevékenységekhez?
A tevékenységtől függően kutatási engedély, termelési engedély vagy tárolási engedély szükséges, gyakran termelési vagy tárolási tervvel kombinálva. Ezenkívül környezetvédelmi tervezési jóváhagyásokra is szükség lehet, például természetvédelmi engedélyre vagy környezeti hatásvizsgálatra.
Mit jelent az energetikai átállás a bányászati jog számára?
Az energetikai átállás eredményeként a bányászati jog egyre inkább szembesül a felszín alatti új felhasználási módokkal, mint például a geotermikus energia, a CO₂-tárolás és a hidrogéntárolás. Ezek az alkalmazások a meglévő bányászati jogi keretrendszer alá tartoznak, de gyakran saját kockázatértékelést igényelnek a biztonság, a monitoring és a pénzügyi biztonság szempontjából.
