A holland vagyonkezelői irodák felügyeleti törvényének új módosítása és a lakóhely plusz nyújtása
Az elmúlt években a holland bizalmi szektor erősen szabályozott ágazattá vált. A hollandiai vagyonkezelői irodák szigorú felügyelet alatt állnak. Ennek az az oka, hogy a szabályozó végül megértette és felismerte, hogy a vagyonkezelő irodák nagy kockázatnak vannak kitéve, hogy pénzmosásba keverednek, vagy csaló felekkel üzletelnek. A vagyonkezelői irodák felügyelete és az ágazat szabályozása érdekében 2004-ben hatályba lépett a holland vagyonkezelői felügyeleti törvény (Wtt).
Ennek alapján törvény, a bizalmi irodáknak számos követelménynek kell megfelelniük ahhoz, hogy tevékenységüket végezhessék. A közelmúltban újabb módosítást fogadtak el a Wtt-hez, amely 1. január 2019-jén lépett hatályba. Ez a jogszabály-módosítás többek között azzal jár, hogy kibővült a Wtt. szerinti lakóhely-szolgáltató definíciója.
A módosítás eredményeként több intézmény kerül a Wtt hatálya alá, ami ezekre az intézményekre nézve komoly következményekkel járhat. Ebben a cikkben kifejtésre kerül, hogy a Wtt. módosítása mit jelent a lakóhely megadása tekintetében, és milyen gyakorlati következményei vannak a módosításnak ezen a területen.
1. A holland vagyonkezelői iroda felügyeleti törvény háttere
A vagyonkezelői iroda olyan jogi személy, társaság vagy természetes személy, aki szakmai vagy kereskedelmi szempontból egy vagy több bizalmi szolgáltatást nyújt, más jogi személyekkel vagy társaságokkal együtt vagy anélkül. Ahogy a Wtt neve is mutatja, a vagyonkezelői irodák felügyelet alá tartoznak. A felügyeleti hatóság a Holland Központi Bank. A Holland Központi Bank engedélye nélkül a vagyonkezelői irodák nem működhetnek hollandiai irodából.
A Wtt többek között tartalmazza a bizalmi iroda meghatározását, valamint azokat a követelményeket, amelyeket a hollandiai vagyonkezelő irodáknak teljesíteniük kell az engedély megszerzéséhez. A Wtt a bizalmi szolgáltatások öt kategóriáját osztályozza. Az ezen szolgáltatásokat nyújtó szervezetek a Wtt. szerint vagyonkezelői irodának minősülnek, és engedélykötelesek. Ez a következő szolgáltatásokra vonatkozik:
- jogi személy vagy társaság igazgatója vagy partnere;
- cím vagy postai cím megadása, kiegészítő szolgáltatások nyújtásával (lakóhely plusz nyújtása);
- vezetékes társaság igénybevétele az ügyfél érdekében;
- jogi személyek eladása vagy közvetítése;
- megbízottként jár el.
A holland hatóságoknak különböző okai voltak a Wtt. A Wtt bevezetése előtt a vagyonkezelői szektor nem, vagy alig került feltérképezésre, különös tekintettel a kisebb vagyonkezelő irodák nagy csoportjára. A felügyelet bevezetésével jobb rálátást lehetne elérni a bizalmi szektorról.
A Wtt bevezetésének második oka, hogy a nemzetközi szervezetek, például a Financial Action Task Force felhívták a figyelmet arra, hogy a vagyonkezelői irodák fokozott kockázatot jelentenek többek között a pénzmosásban és az adócsalásban. E szervezetek szerint a bizalmi szektorban integritási kockázat jelentkezett, amelyet szabályozással és felügyelettel kellett kezelni. Ezek a nemzetközi intézmények intézkedéseket is javasoltak, ideértve az „ismerje meg ügyfelét” elvét, amely a megvesztegethetetlen üzleti tevékenységekre összpontosít, és ahol a bizalmi irodáknak tudniuk kell, hogy kivel folytatnak üzleti tevékenységet. Célja annak megakadályozása, hogy az üzletet csaló vagy bűnöző felekkel bonyolítsák le.
A Wtt bevezetésének utolsó oka az, hogy a hollandiai vagyonkezelői irodákra vonatkozó önszabályozást nem tartották elégségesnek. Nem minden vagyonkezelői iroda vonatkozott egyforma szabályokra, mivel nem minden iroda egyesült fiókteleppel vagy szakmai szervezettel. Ezenkívül hiányzott egy olyan felügyeleti hatóság, amely biztosítani tudná a szabályok végrehajtását.[1] A Wtt ezután gondoskodott arról, hogy a vagyonkezelői irodákra vonatkozóan egyértelmű szabályozás szülessen, és hogy a fent említett problémákat kezeljék.
2. A lakóhely plusz szolgáltatás nyújtásának meghatározása
A Wtt 2004. évi bevezetése óta rendszeresen módosították ezt a törvényt. 6. november 2018-án a holland szenátus új módosítást fogadott el a Wtt. A 2018. január 2018-jén hatályba lépett új holland vagyonkezelői iroda felügyeleti törvényével (Wtt 1) szigorodtak azok a követelmények, amelyeknek a vagyonkezelő irodáknak meg kell felelniük, és a felügyeleti hatóságnak több végrehajtási eszköz áll rendelkezésre. Ez a változás kibővítette többek között a „lakóhely plusz biztosítása” fogalmát. A régi Wtt szerint a következő szolgáltatást tekintették bizalmi szolgáltatásnak: cím megadása jogi személy számára kiegészítő szolgáltatások nyújtásával együtt. Ezt más néven lakóhely plusz biztosítása.
Először is fontos megérteni, hogy mit jelent pontosan a lakóhely biztosítása. A Wtt szerint a lakóhely biztosítása az postai vagy látogatási cím megadása megrendeléssel vagy jogi személy, társaság vagy természetes személy által, amely nem tartozik a cím szolgáltatójával azonos csoportba. Ha a címet szolgáltató szervezet e szolgáltatás mellett további szolgáltatásokat is nyújt, akkor a lakóhely plusz nyújtásáról beszélünk. A Wtt szerint ezeket a tevékenységeket együttesen bizalmi szolgáltatásnak tekintik. A régi kiegészítő Wtt a következő kiegészítő szolgáltatásokkal foglalkozott:
- tanácsadás vagy segítségnyújtás a magánjogban, a befogadási tevékenységek kivételével;
- adóügyi tanácsadás vagy adóbevallások és kapcsolódó szolgáltatások gondozása;
- az éves beszámoló elkészítésével, értékelésével vagy ellenőrzésével, vagy a közigazgatás magatartásával kapcsolatos tevékenységek elvégzése;
- igazgató felvétele egy jogi személy vagy társaság számára;
- egyéb kiegészítő tevékenységek, amelyeket általános közigazgatási rendelet határoz meg.
A lakóhely biztosítása és a fent említett kiegészítő szolgáltatások egyikének teljesítése a régi Wtt szerint megbízhatósági szolgáltatásnak tekinthető. Azoknak a szervezeteknek, amelyek ezt a szolgáltatáskombinációt nyújtják, a Wtt szerint engedélyre van szükségük.
A Wtt 2018 keretében a kiegészítő szolgáltatásokat kissé módosították. Most a következő tevékenységekre vonatkozik:
- jogi tanácsadás vagy segítségnyújtás, kivéve a befogadási tevékenységek elvégzését;
- adóbevallások és kapcsolódó szolgáltatások gondozása;
- az éves beszámoló elkészítésével, értékelésével vagy ellenőrzésével, vagy a közigazgatás magatartásával kapcsolatos tevékenységek elvégzése;
- igazgató felvétele egy jogi személy vagy társaság számára;
- egyéb kiegészítő tevékenységek, amelyeket általános közigazgatási rendelet határoz meg.
Nyilvánvaló, hogy a Wtt 2018 keretében nyújtott kiegészítő szolgáltatások nem különböznek nagyban a régi Wtt szerinti kiegészítő szolgáltatásoktól. Az első pont szerinti tanácsadás fogalmát kissé kibővítettük, és az adóügyi tanácsadást a meghatározásból kivettük, de egyébként szinte ugyanazokra a kiegészítő szolgáltatásokra vonatkozik.
Ennek ellenére, amikor a Wtt 2018-at összehasonlítják a régi Wtt-tel, nagy változás tapasztalható a lakóhely plusz nyújtása tekintetében. A Wtt 3 4. cikk (2018) bekezdésének b) albekezdése értelmében tilos olyan tevékenységeket végezni e törvény alapján engedély nélkül, amelyek mind a postai cím, mind a látogatási cím megadására irányulnak, b) a bizalmi szolgáltatások meghatározása és az abban a részben említett kiegészítő szolgáltatások nyújtásakor ugyanazon természetes személy, jogi személy vagy társaság javára.
[2]Ez a tilalom azért merült fel, mert a lakóhely biztosítása és a kiegészítő szolgáltatások nyújtása gyakran előfordul elválasztva a gyakorlatban, ami azt jelenti, hogy ezeket a szolgáltatásokat nem ugyanaz a fél nyújtja.
Ehelyett például az egyik fél elvégzi a kiegészítő szolgáltatásokat, majd kapcsolatba hozza az ügyfelet egy másik, lakóhelyet biztosító féllel. Mivel a többletszolgáltatások teljesítését és a lakóhely biztosítását nem ugyanaz a fél végzi, elvileg nem beszélünk bizalmi szolgáltatásról a régi Wtt. szerint. Ezen szolgáltatások szétválasztásával a régi Wtt szerint nincs is engedélyköteles, így elkerülhető az engedély beszerzési kötelezettsége. A bizalmi szolgáltatások ilyen szétválasztásának a jövőbeni megakadályozása érdekében a 3. évi Wtt. 4. cikk (2018) bekezdése tiltást tartalmaz.
3. A bizalmi szolgáltatások elkülönítésének tilalmának gyakorlati következményei
A régi Wtt szerint nem tartozik a bizalmi szolgáltatás fogalmába azoknak a szolgáltatóknak a tevékenysége, amelyek elválasztják a lakóhely megadását és a kiegészítő tevékenységek végzését, és ezeket a szolgáltatásokat különböző felekkel végzik. A 3. évi Wtt. 4. cikk (2018) bekezdésének tilalma értelmében azonban az is tilos, hogy a bizalmi szolgáltatásokat szétválasztó felek engedély nélkül végezzenek ilyen tevékenységet.
Ez azt jelenti, hogy a tevékenységüket ilyen módon folytatni kívánó feleknek engedélyre van szükségük, és ezért a Holland Nemzeti Bank felügyelete alá is tartoznak. A tilalom azt jelenti, hogy a szolgáltatók a 2018. évi Wtt. szerinti bizalmi szolgáltatást nyújtsanak, ha olyan tevékenységet végeznek, amely mind a lakóhely biztosítására, mind a kiegészítő szolgáltatások végzésére irányul.
Ezért a szolgáltatónak nem szabad kiegészítő szolgáltatásokat nyújtania, és azután ügyfelét kapcsolatba lépnie egy másik, lakóhelyet biztosító féllel, anélkül, hogy a Wtt-en engedélyt kapott. Ezenkívül egy szolgáltató is Nem szabad közvetítőként fellépni azáltal, hogy az ügyfelet engedély nélkül különféle felekkel érintkeztetik, amelyek lakóhelyet nyújthatnak és kiegészítő szolgáltatásokat nyújthatnak.[3] Még akkor is ez a helyzet, amikor ez a közvetítő maga nem nyújt lakóhelyet, és nem végez további szolgáltatásokat.
4. Ügyfelek átirányítása a lakóhely meghatározott szolgáltatóira
A gyakorlatban gyakran vannak olyan felek, akik kiegészítő szolgáltatásokat nyújtanak, és ezt követően az ügyfelet egy meghatározott lakóhely-szolgáltatóhoz irányítják. Az utalásért cserébe a lakóhely szolgáltatója gyakran jutalékot fizet az ügyfelet irányító félnek. A 2018. évi Wtt. szerint azonban már nem megengedett, hogy a szolgáltatók együttműködjenek és szándékosan szétválasztsák szolgáltatásaikat annak érdekében, hogy elkerüljék a Wtt.
Amikor egy szervezet további szolgáltatásokat nyújt az ügyfelek számára, nem engedélyezett ezen ügyfelek meghatározott lakóhelyű szolgáltatókhoz való utalása. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a felek között olyan együttműködés van, amelynek célja a Wtt. Ezen túlmenően, amikor az áttételekért jutalékot kapnak, nyilvánvaló, hogy a felek között olyan együttműködés van, amelyben a bizalmi szolgáltatások szétválnak.
A Wtt vonatkozó cikke a tevékenységek elvégzéséről szól amelynek célja a mind postai, akár látogatói cím megadásával, valamint kiegészítő szolgáltatások nyújtásával. A módosító indítvány utal a következőkre: az ügyféllel való kapcsolatfelvétel különböző felekkel.[4] A 2018-as Wtt egy új törvény, így jelenleg nincs bírósági határozat ezzel kapcsolatban. Továbbá a vonatkozó szakirodalom csak azokat a változásokat tárgyalja, amelyeket ez a törvény magában foglal.
Ez azt jelenti, hogy jelenleg még nem világos, hogy a törvény pontosan hogyan fog működni a gyakorlatban. Ebből kifolyólag jelenleg nem tudjuk, hogy pontosan mely cselekvések tartoznak a „célzott” és a „kapcsolatba hozás” definíciójába. Ezért jelenleg nem lehet megmondani, hogy mely cselekmények tartoznak pontosan a 3. évi Wtt. 4. cikk (2018) bekezdésének tilalma alá. Az azonban biztos, hogy ez egy csúszó skála. A konkrét lakóhely-szolgáltatókra való hivatkozás és ezekért az utalásokért jutalék vétele az ügyfelek és a lakóhely szolgáltatójával való kapcsolatfelvételnek minősül.
Konkrét, jó tapasztalatokkal rendelkező lakóhely-szolgáltatók ajánlása kockázatot jelent, bár az ügyfél elvileg nem utal közvetlenül lakóhely-szolgáltatóhoz. Ebben az esetben azonban meg kell említeni egy konkrét lakóhely-szolgáltatót, amellyel az ügyfél kapcsolatba léphet. Jó esély van rá, hogy ez az ügyfél „kapcsolatba hozása” a lakóhely szolgáltatójával. Hiszen ebben az esetben az ügyfélnek nem kell magának erőfeszítést tennie, hogy lakóhely-szolgáltatót találjon.
Továbbra is kérdés, hogy beszélünk-e az ügyfél kapcsolatfelvételéről, amikor az ügyfelet egy kitöltött Google keresőoldalra irányítják. Ennek az az oka, hogy ennek során nem javasolt konkrét lakóhely-szolgáltató, de az intézmény megadja az ügyfélnek a lakóhely-szolgáltatók nevét. Annak tisztázása érdekében, hogy pontosan mely cselekmények tartoznak a tilalom hatálya alá, a jogszabályi rendelkezést tovább kell fejleszteni a joggyakorlatban.
5. Következtetés
Nyilvánvaló, hogy a 2018. évi Wtt komoly következményekkel járhat azokra a felekre, amelyek többletszolgáltatást végeznek, ugyanakkor ügyfeleiket egy másik, lakóhelyet biztosító félhez irányítják. A régi Wtt szerint ezek az intézmények nem tartoztak a Wtt hatálya alá, ezért nem volt szükségük engedélyre a Wtt. A Wtt 2018 hatálybalépése óta azonban tilos a bizalmi szolgáltatások úgynevezett szétválasztása.
Ezentúl a Wtt hatálya alá tartoznak azok az intézmények, amelyek mind a lakóhely biztosítására, mind a kiegészítő szolgáltatások végzésére irányuló tevékenységet végeznek, és e törvény szerint engedélyt kell kérniük. A gyakorlatban sok olyan szervezet van, amely további szolgáltatásokat nyújt, majd ügyfeleit egy lakóhely szolgáltatójához irányítja. Minden általuk hivatkozott ügyfél után jutalékot kapnak a lakóhely szolgáltatójától.
A 2018. évi Wtt. hatálybalépése óta azonban a szolgáltatók együttműködése és a szolgáltatások tudatos szétválasztása már nem megengedett a Wtt. elkerülése érdekében. Az ezen az alapon dolgozó szervezeteknek ezért kritikus pillantást kell vetniük tevékenységeikre. Ezeknek a szervezeteknek két lehetőségük van: módosítják tevékenységüket, vagy a Wtt hatálya alá tartoznak, ezért engedélykötelesek és a Holland Központi Bank felügyelete alatt állnak.
Kapcsolat
Ha kérdése vagy megjegyzése van a cikk elolvasása után, kérjük, forduljon bizalommal Mr. Ruby van Kersbergen, ügyvéd Law & More keresztül [e-mail védett], vagy Tom Meevis ügyvéd úrral, a Law & More keresztül [e-mail védett], vagy hívja a +31 (0)40-3690680 telefonszámot.
[1] K. Frielink, Toezicht Trustkantoren Nederlandban, Deventer: Wolters Kluwer Nederland 2004.
[2] Kamerstukken II 2017/18., 34 910, 7 (Nota van Wijziging).
[3] Kamerstukken II 2017/18., 34 910, 7 (Nota van Wijziging).
[4] Kamerstukken II 2017/18., 34 910, 7 (Nota van Wijziging).
