Rendőri erőszak alkalmazása: mikor jogszerű, és mit tehet?

A holland rendőrség alkalmazhat erőszakot, de csak akkor, ha a cél indokolja, ha nincs könnyebb mód a cél elérésére, és ha az erőszak ésszerű és mérsékelt marad. Ha egy rendőr túllépi ezeket a határokat, panaszt tehet, kártérítést követelhet a kormánytól, és sérülés vagy haláleset esetén a rendőrt büntetőeljárás alá vonhatják.

Those routes run side by side and answer different questions. Criminal law asks whether the officer committed an offence. Civil law asks whether the government acted unlawfully and must pay for the loss. The complaint procedure asks whether the conduct was proper. Above all of them sits the European Convention on Human Rights, which requires an independent and effective investigation when the police cause death or serious harm.

Mit mond a holland törvény a rendőri erőszak alkalmazásáról?

Az erőszak alkalmazásának felhatalmazása a 2012. évi rendőrségi törvény (Politiewet 2012) 7. cikkéből, a részletes szabályok pedig a hivatalos utasításból (Ambtsinstructie) származnak. A törvényi felhatalmazás nélküli erőszak mindig jogellenes.

A 2012. évi rendőrségi törvény 7. cikke értelmében a rendőrségi feladat ellátására kinevezett tisztviselő kötelességei jogszerű gyakorlása során erőszakot alkalmazhat. Ez csak akkor megengedett, ha a kitűzött cél indokolttá teszi, figyelembe véve az erőszakkal járó veszélyeket, és ha a cél más módon nem érhető el. Ahol lehetséges, először figyelmeztetést kell küldeni. Ugyanez a cikk hozzáteszi, hogy a hatalom alkalmazásának ésszerűnek és mértékletesnek (redelijk en gematigd) kell lennie.

A törvény szövege rövid, de négy olyan összetevőt tartalmaz, amelyek szinte minden esetben visszatérnek: a jogszerű cél, a szükségesség, a könnyebb alternatíva hiánya és a mértékletesség. Ha ezek közül valamelyik hiányzik, a kényszerítő erőt nem fedezi a hatalom.

Maga a törvény nem mondja ki, hogyan lehet az egyes erőszakeszközöket alkalmazni. Ezt a rendőrség, a Királyi Katonai Rendőrség (Koninklijke Marechaussee) és más nyomozótisztek hivatalos utasítása tartalmazza. A kormány ezt az utasítást tanácsi rendelettel határozza meg a 2012. évi rendőrségi törvény 9. cikke alapján. Minden egyes eszköz, például a bilincs, a paprikaspray, a gumibot, a rendőrkutya, az elektrosokkoló fegyver és a lőfegyver esetében leírja, hogy mikor, hogyan, milyen figyelmeztetéssel és milyen korlátozásokkal használható. Az utasítást az elmúlt években többször is felülvizsgálták, így az incidens napján hatályos változat az irányadó.

Hogyan vizsgálja a bíróság, hogy a kényszer jogszerű volt-e?

A bíróság négy kérdést tesz fel: volt-e jogalap, szükséges volt-e az erőszak, arányos volt-e, és nem volt-e enyhébb megoldás. A helyzetet úgy ítéli meg, ahogyan a tisztviselő a döntéshozatal pillanatában ésszerűen láthatta.

Az első kérdés a törvényesség. Volt-e a rendőrnek törvényi felhatalmazása a cselekvésre? Felhatalmazás nélkül az erőszak jogellenes, bármilyen jó is volt a szándék. A második a szükségesség. Valóban szükség volt-e erőszakra a rendőri feladat végrehajtásához, vagy a helyzetet anélkül is lehetett volna kézben tartani? A harmadik az arányosság. Az erőszak ésszerű arányban állt-e a céllal? Egy kisebb bűncselekmény nem indokolja a súlyos eszköz alkalmazását. A negyedik a szubszidiaritás. Volt-e enyhébb alternatíva, amely szintén működött volna, például beszélgetés, távolságtartás vagy a helyzet enyhítése?

An example to illustrate: a confused man on a railway platform is shouting and refuses to leave, but he does not physically threaten anyone. Using pepper spray or a baton straight away is then hard to justify, because necessity and subsidiarity are missing. If the same man walks towards bystanders with a knife and ignores orders, a heavier means may well fall within the limits, depending on how acute the threat is.

A bíróság a döntés pillanatát vizsgálja, nem csak az eredményt. Az számít, amit a rendőr abban a pillanatban ésszerűen tudhatott, láthatott és értékelhetett, nem pedig az, amit később mindenki láthat a higgadtan visszanézhető kamerafelvételeken. Ez azonban nem engedély. Az arányosság vagy a szubszidiaritás elvének súlyos megsértése azt jelentheti, hogy a rendőr már nem a feladatai jogszerű gyakorlása során járt el.

Ez a pont a másik fél számára is fontos. A rendőrrel szembeni ellenállás a holland büntető törvénykönyv (Wetboek van Strafrecht, Sr.) 180. cikke értelmében bűncselekmény, de csak akkor, ha a rendőr a feladatai jogszerű ellátása során járt el. Ha maga az igazoltatás vagy letartóztatás jogellenes volt, az ellenállás nem büntethető rendőrrel szembeni ellenállásként. Egy Ön ellen indított büntetőügyben a rendőri intézkedés jogszerűsége ezért önmagában is védelemként szolgálhat.

Milyen erőszakos eszközöket alkalmazhat a rendőrség?

A Hivatalos Utasítás a könnyebb eszközöktől a nehezebbekig építkezik. Minél súlyosabbak a lehetséges következmények, annál szigorúbbak és konkrétabbak a feltételek.

A könnyebbik oldalon fizikai fogás és bilincsek következnek. Aztán jön a paprikaspray, a gumibot, a rendőrkutya és az elektrosokkoló fegyver (taser). A lőfegyver a külső határ. Minden fokozat komolyabb fenyegetést igényel, és minden eszköznek megvannak a saját szabályai a figyelmeztetésekre és arra vonatkozóan, hogy kik ellen nem használható.

A lőfegyver esetében a Hivatalos Utasítás taxatíve felsorolja a helyzeteket. Ilyen például olyan személy letartóztatása, akitől ésszerűen elvárható, hogy azonnal életveszélyes erőszakot alkalmazzon, valamint az élet közvetlen veszélyének vagy súlyos testi sértésnek elhárítása. Van egy fontos korlátozás: ha a gyanúsított kiléte ismert, és a letartóztatás elhalasztása nem jelent elfogadhatatlan kockázatot, a lőfegyvert nem szabad használni. Célzott lövés leadása előtt elvileg figyelmeztetést kell adni, kivéve, ha a körülmények ezt ésszerűen nem teszik lehetővé.

Mikor válik bűncselekménnyé a rendőri erőszak?

A jogellenes erőszak nem automatikusan bűncselekmény. 2022. július 1. óta az a rendőr, aki vétkes módon megszegi az erőszak alkalmazására vonatkozó utasítást, sérülést vagy halált okozva, a Büntető Törvénykönyv 372. cikke értelmében külön bűncselekményt követ el.

Ezen időpont előtt egy olyan rendőrtisztet, akinek erőszakos bevetése súlyos következményekkel járt, bármely más állampolgárhoz hasonlóan értékeltek testi sértés vagy emberölés bűncselekményével szemben. A kérdés ekkor az volt, hogy fennáll-e valamilyen igazolási ok, például a Büntető Törvénykönyv 42. cikke szerinti törvényi rendelkezés végrehajtása érdekében történő cselekedés.

A nyomozó tisztek által alkalmazott erőszakról szóló törvény (Wet geweldsaanwending opsporingsambtenaar, Törvények és Rendeletek Közlönye 2021, 233 ) megváltoztatta ezt a rendszert. A Büntető Törvénykönyv 42. cikke most kifejezetten kimondja, hogy nem büntethető az a tiszt, aki feladata jogszerű ellátása során és az erőszak alkalmazására vonatkozó utasításának megfelelően erőszakot alkalmaz. Ezt az utasítást a Büntető Törvénykönyv 90novies cikke a 2012. évi Rendőrségi Törvény és a Különleges Nyomozó Szolgálatokról szóló törvény általánosan kötelező érvényű szabályaiként határozza meg, amelyek megmondják a tisztnek, hogyan alkalmazzon erőszakot.

The new Article 372 makes it an offence for an officer to act in breach of that instruction through their own fault. The maximum penalty depends on the consequence. If the breach causes bodily injury, the maximum is one year in prison or a fourth-category fine. For serious bodily injury it is two years, and for death three years, in each case alternatively a fourth-category fine. What has to be proved is not intent to injure, but a culpable, significant error in applying the instruction. The legislator’s idea is that professional use of force in the course of duty should be framed differently from arbitrary violence by a citizen. Where an officer acts with intent, the ordinary offences of assault and manslaughter remain available. Prosecutions of officers for force used on duty are heard exclusively by the District Court of Midden-Nederland (Article 2(3) of the Code of Criminal Procedure).

Az eljárás is megváltozott. Egy erőszakos incidens után az ügyész először tényfeltáró vizsgálatot rendelhet el a holland büntetőeljárási törvénykönyv (Wetboek van Strafvordering, Sv) 511a. cikke alapján. Ez a vizsgálat azt vizsgálja, hogy a rendőr az utasításnak megfelelően járt-e el. A rendőrt ezért nem kezelik automatikusan gyanúsítottként. Csak akkor merül fel a vádemelés kérdése, ha vannak arra utaló jelek, hogy az utasítást megszegték.

Ki vizsgálja a rendőri erőszakot?

Amikor a rendőri erő alkalmazása halálesethez vagy súlyos sérüléshez vezet, általában az Országos Rendőrség Belső Nyomozó Osztálya (Rijksrecherche) folytat nyomozást az Ügyészség (OM) felügyelete alatt. A rendőrségnek nem szabadna kivizsgálnia a saját erőszakalkalmazását.

That principle avoids any appearance of partiality. The independence of the investigation is a legal requirement in its own right, and the European Court of Human Rights sets strict standards for it. A sensitive point remains: the Rijksrecherche falls under the Public Prosecution Service, which works closely with the police every day. Whether the investigation was sound is therefore as much a legal question as whether the force itself was allowed.

Ha az Ügyészség úgy dönt, hogy nem indít vádat, a közvetlenül érdekelt fél, például a sértett vagy közeli hozzátartozója, a Büntetőeljárási Törvénykönyv 12. cikke értelmében panaszt nyújthat be a fellebbviteli bírósághoz. A fellebbviteli bíróság ezután elrendelheti a vádemelést. Ezt a panaszt elvileg a vádemelés megszüntetéséről szóló határozat kézhezvételétől számított három hónapon belül kell benyújtani.

Mit ír elő az Emberi Jogok Európai Egyezménye?

Az Egyezmény 2. cikke védi az élethez való jogot, a 3. cikke pedig tiltja az embertelen vagy megalázó bánásmódot. Mindkét cikk kötelezi az államot a súlyos rendőri erőszak hatékony és független kivizsgálására is.

A 2. cikk értelmében az állam által alkalmazott halálos erőszak csak akkor megengedett, ha az feltétlenül szükséges, például valakinek az életet fenyegető közvetlen veszély elleni védelméhez. Ez az álláspont a McCann és mások kontra Egyesült Királyság (1995) ügyben hozott ítélet óta érvényes. Ebben az ügyben az Emberi Jogok Európai Bírósága is hangsúlyozta az eljárási oldalt: az állam által alkalmazott halálos erőszakot hatékony, független és gyors vizsgálatnak kell követnie. Az államnak nemcsak a szükségtelen öléstől kell tartózkodnia, hanem komolyan ki kell vizsgálnia a történteket is.

A nem halálos erőszak esetében a 3. cikk szigorú mércét állít fel. A Bouyid kontra Belgium (2015) ügyben a Nagykamara úgy ítélte meg, hogy minden olyan fizikai erőszak alkalmazása egy személlyel szemben, amelyet nem a személy saját magatartása tett feltétlenül szükségessé, sérti az emberi méltóságot, és elvileg a 3. cikk megsértését jelenti. Ez magyarázza, miért olyan nehéz megvédeni az erőszakot egy olyan személlyel szemben, akit már kordában tartanak. Itt is a rendőrség általi bántalmazásról szóló vitatható panaszt hatékony hivatalos vizsgálatnak kell követnie.

Az Egyezmény tehát két szinten működik. Az érdemi kérdés az, hogy az erőszak engedélyezett volt-e. Az eljárási kérdés az, hogy utólag hatékonyan és függetlenül kivizsgálták-e. A rendőri erőszakkal kapcsolatos esetekben mindkét kérdés gyakran azonos súllyal bír, és egy hibás vizsgálat önmagában is jogsértés lehet, még akkor is, ha az erőszak indokolt volt.

Hogyan lehet kártérítést igényelni rendőri erőszak után?

A holland Polgári Törvénykönyv (Burgerlijk Wetboek, BW) 6:162. cikke alapján polgári jogi kártérítési keresetet indíthat jogellenes cselekmény (onrechtmatige daad) alapján. A kérdés nem az, hogy egy adott tisztviselő bűnös-e, hanem az, hogy a kormány jogellenesen járt-e el, és köteles-e megtéríteni a kárát.

Ez a különbség azért fontos, mert az eredmények eltérőek lehetnek. Egy büntetőügynek magas a bizonyítási küszöbe, és egyetlen rendőrtiszt személyes bűnösségén múlik. A polgári bíróság a saját mércéjét alkalmazza. Egy rendőrtisztet ezért felmenthetnek, miközben a polgári bíróság továbbra is jogellenesnek találja a cselekményt. A kereset a rendőrtiszt cselekedeteiért felelős közjogi szerv ellen irányul, nem pedig személyesen a rendőr ellen.

A holland kártérítési jog általános szabályai érvényesek. A Polgári Törvénykönyv 6:95. cikke megkülönbözteti a vagyoni veszteséget, például az orvosi költségeket és az elmaradt jövedelmet, az egyéb károktól. A nem vagyoni veszteségért járó kártérítés, amelyet gyakran fájdalom- és szenvedéskártérítésnek (smartengeld) neveznek, csak a 6:106. cikkben felsorolt ​​esetekben jár, különösen testi sérülés, becsület- vagy hírnévsérülés, illetve a személynek más módon okozott kár esetén. A bíróság méltányossági alapon határozza meg az összeget, és csak az a veszteség tulajdonítható neki, amely kellően összefügg az elkövetett kárral (a Polgári Törvénykönyv 6:98. cikke).

Itt rejlik egy fontos gyakorlati akadály. A holland polgári perrendtartás (Wetboek van Burgerlijke Rechtsvordering, Rv) 150. cikke értelmében meg kell állapítani és bizonyítani kell mind a veszteséget, mind az erőszakkal való okozati összefüggést. Lelki sérülés esetén nem elegendő az a kijelentés, hogy nagyon megijedt, vagy rosszul aludt. A Legfelsőbb Bíróság (Hoge Raad) elvileg konkrét, objektív információkat, például orvosi vagy pszichológiai jelentéseket ír elő. A bíróság csak akkor hagyhatja figyelmen kívül a további bizonyítékokat, ha a jogsértés jellege és súlyossága nyilvánvalóvá teszi a következményeket.

Where a claim is mainly about bodily injury, we work together with a specialist personal injury lawyer; we focus on the legal assessment of the police action and any related criminal proceedings.

Figyeljen az elévülési időre. A Polgári Törvénykönyv 3:310. cikke értelmében a kártérítési igény általában öt évvel azután évül el, hogy Ön tudomást szerzett mind a kárról, mind a felelős személyről, de minden esetben húsz évvel az esemény után. Sérülés vagy haláleset okozta kár esetén az említett cikk 5. bekezdése alkalmazandó: az ötéves időszak a tudomásszerzéstől kezdődik, a húszéves megállás nélkül. Az időszakot írásbeli keresettel megszakíthatja, amelyben egyértelműen fenntartja a kártérítéshez való jogát.

Érvelhet a kormány azzal, hogy részben Ön is hibás volt?

Igen. A kormány gyakran hivatkozik közreható vétkességre (eigen schuld) a Polgári Törvénykönyv 6:101. cikke alapján, ami csökkentheti a kártérítést. Ezután bizonyítania kell, hogy mit tettél, ami hozzájárult a veszteséghez.

Az értékelés két lépésből áll. Először a bíróság a veszteséget aszerint osztja fel, hogy az Ön és a rendőrség magatartása milyen mértékben járult hozzá ahhoz. Ezután méltányossági okokból korrigálhatja ezt a felosztást, például azért, mert a hibák súlyossága eltérő.

Két pont szól a javadra. Először is, a közreható felelősség megállapításának és bizonyításának terhe a kormányt terheli, nem pedig téged. Meg kell határoznia, hogy mit tettél valójában, például aktív fizikai ellenállást, támadást vagy menekülési kísérletet, és hogy ez hogyan járult hozzá a veszteséghez. Az az általános kijelentés, hogy nem működtél együtt, vagy nem kerestél konfrontációt, nem elegendő. Másodszor, súlyosan aránytalan erőszak esetén a méltányossági korrekció jelentősen korlátozhatja a csökkentést, vagy akár nullára is csökkentheti azt. A rendőrség hibája ekkor nagyobb súllyal esik latba, és a megsértett szabály pontosan azért létezik, hogy megvédje a polgárokat az állam túlzott erőszakától.

Hogyan lehet panaszt tenni a rendőri magatartásra?

Panaszt nyújthat be a rendőrséghez azzal kapcsolatban, ahogyan egy rendőr bánt Önnel. A panasz nem vezet büntetéshez vagy kártérítéshez, de eredményezheti annak megállapítását, hogy a viselkedés helytelen volt.

A rendőrség először egy beszélgetés során próbálja meg rendezni a panaszt. Ha ez nem sikerül, a panaszt hivatalosan kezelik, néha egy független panaszbizottság tanácsával. Ha nem elégedett az eredménnyel, fordulhat a nemzeti ombudsmanhoz (Nationale ombudsman), aki kivizsgálja az ügyet, és ítéletet hoz arról, hogy a rendőrség megfelelően járt-e el. Az ombudsman ítélete nem kötelező érvényű, de a rendőrség komolyan veszi, és később polgári jogi keresetet is benyújthat.

Ne várjon túl sokáig. Az általános közigazgatási jogi törvény (Algemene wet bestuursrecht, Awb) 9:8. cikke értelmében a közigazgatási szerv nem köteles foglalkozni az olyan magatartással kapcsolatos panasszal, amely a panasz benyújtása előtt több mint egy évvel történt. A rendőrség külön belső fegyelmi eljárást indíthat a tisztviselő ellen. Ez az eljárás a tisztviselő foglalkoztatására és működésére vonatkozik; a rendőrségnek nincs olyan szakmai fegyelmi bírósága, mint amilyenek az orvosok vagy az ügyvédek számára léteznek.

Egyetlen incidens tehát egyszerre négy szálon is elhúzódhat: büntetőjogi, polgári jogi, panasz- és fegyelmi. Az eredmények eltérőek lehetnek. A büntetőügyben a felmentés nem jelenti azt, hogy a cselekmény a polgári jog szerint jogszerű vagy a panasztételi eljárás szerint helyénvaló volt.

Mit kell tenni egy rendőrségi incidens után?

Gyorsan szerezzen bizonyítékokat, és minden sérülést dokumentáljon orvossal. Ezután döntse el, hogy melyik út felel meg a céljának: vádemelés, kártérítés, helytelen magatartás megállapítása, vagy ezek kombinációja.

A bizonyítékok gyorsan eltűnnek. A lehető leghamarabb írja le a történteket, beleértve az időpontokat, a helyszíneket, a rendőrök számát és mindent, ami elhangzott. Kérje el a tanúk elérhetőségeit. Az üzletekből, tömegközlekedési eszközökről vagy szemtanúktól készült kamerák felvételei gyakran néhány nap vagy hét után felülíródnak, ezért kérje meg, hogy azonnal őrizzék meg azokat. Vizsgáltassa meg és fényképezze le a sérüléseket, és őrizze meg az összes orvosi feljegyzést, mert ezek képezik a nem anyagi kártérítési igény alapját.

Ha azt szeretné, hogy a rendőrtisztet büntetőeljárás alá vonják, büntetőfeljelentést (aangifte) tehet. Ha az Ügyészség úgy dönt, hogy nem indít vádat, akkor megkezdődik a 12. cikk szerinti panasztételi határidő. Ha kártérítést szeretne, írásban kell keresetet benyújtania a rendőrségnek, amelyben leírja az esetet, és fenntartja a kártérítési jogát; ez a jogvesztési időt is megszakítja. Ha elsősorban azt szeretné elismerni, hogy rosszul bántak Önnel, a feljelentés a leggyorsabb út, figyelembe véve az egyéves határidőt. Ha Ön ellen büntetőeljárás van folyamatban, például rendőrrel szembeni ellenállás miatt, a rendőrségi intézkedés jogszerűségét kell felhozni a védelme érdekében.

What should you check as the person affected?

• Write down times, places, the number of officers and what was said on the day itself.
• Ask shops, public transport companies and bystanders in writing to keep camera footage before it is overwritten.
• Have injuries examined, photographed and recorded by a doctor.
• File a complaint with the police within one year (Article 9:8 Awb).
• File an Article 12 complaint within three months after you are notified that the officer will not be prosecuted.
• Send a written claim that reserves your right to compensation, to interrupt the five-year limitation period.

What should you check as an officer under investigation?

• Establish whether the prosecutor ordered a fact-finding investigation under Article 511a Sv or treats you as a suspect.
• Use your right to legal assistance in the fact-finding investigation (Article 27(3) Sv).
• Check which version of the Official Instruction was in force on the day of the incident.
• Record what you could see and know at the moment of your decision, because the court judges from that moment.

What can we do for you after police use of force?

termékeink büntetőjogászok assist both citizens and officers.

• We draft and file your criminal report (aangifte) and follow up with the Public Prosecution Service.
• We file the Article 12 complaint with the court of appeal within the three-month period.
• We raise the unlawfulness of the police action in your defence against a charge of resisting an officer (Article 180 Sr).
• We assist officers during a fact-finding investigation under Article 511a Sv and before the District Court of Midden-Nederland.
• We send the written claim that interrupts limitation and coordinate with a personal injury specialist on the damages.
• We prepare your complaint to the police and the National Ombudsman.

Összegzésként

• A rendőrség csak akkor alkalmazhat erőszakot, ha a cél indokolja, enyhébb eszköz nem működik, és az erőszak ésszerű és mérsékelt marad (a 2012. évi rendőrségi törvény 7. cikke).
• A bíróság a tisztviselő döntéshozatalkori helyzetéből ítélve vizsgálja a jogszerűséget, a szükségességet, az arányosságot és a szubszidiaritást.
• 2022. július 1. óta az erőszak alkalmazására vonatkozó utasítás súlyos megszegése, amely sérülést vagy halált okoz, bűncselekménynek minősül a Büntető Törvénykönyv 372. cikke értelmében.
• Kártérítést követelhet, beleértve a nem vagyoni kárért járó kártérítést is, a Polgári Törvénykönyv 6:162. és 6:106. cikke alapján, de bizonyítania kell a kárt és az okozati összefüggést.
• A feljelentés, a büntetőfeljelentés és a polgári jogi igény egymás mellett is benyújtható, és mindegyiknek megvan a saját határideje.

Gyakran Ismételt Kérdések