Médiatörvény Hollandiában: mely szabályok vonatkoznak a közzétett tartalmakra

A holland médiatörvény nem egyetlen törvény. Ez a közzétételre és sugárzásra vonatkozó szabályok összessége, amely az Alkotmány 7. cikkéből, a médiatörvényből (Mediawet 2008), a szerzői jogi törvényből (Auteurswet), a Büntető Törvénykönyv rágalmazásra vonatkozó rendelkezéseiből, a Polgári Törvénykönyv általános károkozási rendelkezéseiből, az Általános Adatvédelmi Rendeletből (GDPR), valamint a közvetlenül alkalmazandó uniós eszközökből, például a digitális szolgáltatásokról szóló törvényből és az európai médiaszabadságról szóló törvényből származik. Az, hogy ezek közül melyik alkalmazandó, attól függ, hogy mit, melyik csatornán és kiről tesz közzé.

Ez a széttagoltság az első dolog, amit meg kell érteni, mert ez magyarázza a gyakorlatban felmerülő zavarok nagy részét. A médiatörvény nem szabályozza az újságokat. A rágalmazást sokkal gyakrabban alkalmazzák polgári bíróságokon, mint büntetőjogi úton. És egy műsorszolgáltatót kötelező érvényű szabály érintetlenül hagyhat egy weboldalt, míg egy európai szabályozás mindkettőt érinti. Ez a cikk ismerteti, hogy melyik szabály hol alkalmazandó, ki mit felügyel, és hol vannak a gyakorlati kockázatok a kiadók, a vállalkozások és a tartalomkészítők számára.

Mit tartalmaz valójában a holland médiatörvény?

Az Alkotmány 7. cikke tartalmazza az alapvető garanciát. A közzétételhez nem szükséges előzetes engedély: ez a cenzúra, nem pedig a felelősség tilalma. Mindenki a törvény értelmében felelős azért, amit közzétesz, utólag. A rendelkezés különbséget tesz a nyomtatott sajtó, a rádió- és televíziózás, valamint az egyéb kifejezési eszközök között, és kifejezetten kizárja a kereskedelmi reklámokat a védelem alól, ezért a reklámok sokkal intenzívebben szabályozhatók, mint a szerkesztői tartalmak.

Emellett az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikke védi a szólásszabadságot, és csak akkor engedélyezi a korlátozásokat, ha azokat törvény írja elő, jogos célt szolgálnak, és egy demokratikus társadalomban szükségesek. A holland bíróságok közvetlenül alkalmazzák ezt a tesztet, és egy kiadványról szóló vitában általában nagyobb súllyal bír, mint az alkotmányos rendelkezés, mivel a 7. cikk a törvényhozást köti, ahelyett, hogy két magánfél közötti konfliktust oldana meg.

Ezen garanciák alatt helyezkednek el a hatályos szabályok. A 2008-as médiatörvény szabályozza a műsorszórást, az igény szerinti médiaszolgáltatásokat és a videómegosztó platformokat. A szerzői jogi törvény a szövegek, képek, hang- és videófelvételek újrafelhasználását szabályozza, és tartalmazza a portré jogát. A Büntető Törvénykönyv bünteti a rágalmazást, a becsületsértést, a becsületsértést és 2024 óta a doxingot. A Polgári Törvénykönyv biztosítja a gyakorlatban legfontosabb utat az általános kártérítési rendelkezésen és a helyesbítés elrendelésének jogán keresztül. A GDPR pedig azokat a személyes adatokat szabályozza, amelyeket az újságírás, a marketing és a platformok működtetése elkerülhetetlenül érint.

A sajtót nem szabályozza a médiatörvény

Ez a legmakacsabb félreértés. Az újságok, magazinok és weboldalaik nem rendelkeznek engedéllyel, nem felügyeli őket a Holland Médiahatóság, és nem vonatkoznak rájuk a médiatörvény tartalmi vagy reklámszabályai. A sajtóra az általános jogszabályok vonatkoznak: szerzői jog, adatvédelem, rágalmazás és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó általános szabályok, amennyiben hirdet.

Ami viszont létezik a sajtó számára, az az önszabályozás. A Holland Sajtótanács (Raad voor de Journalistiek) a szakmai normákkal összeegyeztethető újságírói magatartással kapcsolatos panaszokat értékeli, és indokolt megállapításokat tesz közzé. Nem ítélhet meg kártérítést, nem rendelhet el tartalomeltávolítást vagy nem szabhat ki büntetést, a részvétel önkéntes. Véleményeinek erkölcsi és hírnévvel kapcsolatos súlya van, és néha bíróság előtt is hivatkoznak rájuk, de a Tanácshoz benyújtott panasz nem helyettesíti a jogi keresetet, és nem szakítja meg az elévülési időt.

Ki mit felügyel

A gyakorlati tanulság az, hogy a felügyelet és a végrehajtás két külön kérdés. A szabályozó hatóság megbírságolhat egy műsorszolgáltatót, de nem kártalaníthatja azt a személyt, akit rágalmazott; a bíróság elrendelheti egy kiadvány eltávolítását, de nem felügyeli a reklámozási normákat egy adott ágazatban. A legtöbb súlyos médiavita ezért polgári bíróságokon zajlik, gyakran gyorsított eljárásban, ahol a gyorsaság számít.

A médiatörvény: kikre vonatkozik, és mit követel meg?

A 2008-as médiatörvény felváltotta a korábbi műsorszolgáltatási jogszabályokat, és egységesítette a közszolgálati és kereskedelmi médiaszolgáltatásokra vonatkozó szabályokat. Szabályozza a lineáris műsorszolgáltatást, az igény szerinti audiovizuális szolgáltatásokat, és a módosított audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv 2020-as végrehajtása óta a videómegosztó platformokat is. Az általa előírt kötelezettségek inkább tartalmi és reklámkötelezettségek, mintsem az írott szó engedélyezési korlátai: a reklám és a szerkesztői tartalom felismerhető elkülönítése, a szponzoráció és a termékmegjelenítés közzététele, a gyermekműsorok körüli reklámok korlátozása, akadálymentesítési követelmények, valamint az európai produkciók minimális aránya az igény szerinti katalógusokban.

A törvény legutóbb módosított része az egyéni alkotókat érinti. A YouTube-hoz, Instagramhoz és TikTokhoz hasonló platformokon a kereskedelmi videókat feltöltők a Holland Médiahatóság felügyelete alá tartoznak, amennyiben regisztrált üzleti tevékenységet folytatnak, rendszeresen publikálnak, és ebből gazdasági hasznot húznak. A követői küszöböt, amely eredetileg a nagyon nagy fiókokra korlátozta ezt a rendszert, 2025. június 16-án eltörölték, így a felügyelet elvileg a kisebb kereskedelmi alkotókra is kiterjed, és csak a regisztrációs díjat tartják fenn egy bizonyos méretküszöb feletti fiókok számára. Az anyagi jogi kötelezettségek számítanak: a reklám és a szponzoráció egyértelmű közzététele a videóban és annak leírásában, szigorúbb szabályok a kiskorúaknak szóló tartalom esetén, valamint a termékmegjelenítés tilalma a gyermekeknek szóló tartalmakban. A hollandiai influencer marketingről szóló cikkünk bemutatja, hogyan működnek ezek a kötelezettségek a holland reklámtörvénnyel együtt.

Publikáció és az egyén

A legtöbb médiavita egyáltalán nem a szabályozásról szól. Egy olyan kiadványról, amely megnevezi valakinek a nevét. Két út létezik, és ezek párhuzamosan futnak.

A büntetőjogi út szűk. A Büntető Törvénykönyv bűncselekménnyé minősíti valaki becsületének vagy hírnevének megsértését egy konkrét tény nyilvánosságra hozatalával (smaad), valakit, aki ezt úgy teszi, hogy tudja, hogy az állítás nem igaz (laster), és valaki más módon megsért (eenvoudige belidiging). Ezek a legtöbb esetben feljelentésen alapulnak, a büntetőeljárás ritka, és a büntetések enyhék. 2024. január 1. óta a Büntető Törvénykönyv külön bűncselekményként tartalmazza a doxingot is: más személy személyes adatainak megszerzése, terjesztése vagy egyéb módon történő hozzáférhetővé tétele azzal a szándékkal, hogy megfélemlítse, vagy hogy valaki mást erre képessé tegyen. Ez a rendelkezés online magatartásra vonatkozik, és nem követeli meg, hogy az adatok titkosak legyenek.

A polgári út az, ahol a publikációkat ténylegesen megtámadják. A Polgári Törvénykönyv általános kártérítési rendelkezése értelmében jogellenes publikációval szemben eltávolítási igény, ismétlési tilalom, kártérítés, beleértve a nem vagyoni kár megtérítését, és bíróság által elrendelt helyesbítés iránti igény érvényesíthető. Azt, hogy egy publikáció jogellenes-e, a véleménynyilvánítás szabadságához való jog és a becsület, a hírnév és a magánélet védelméhez való jog mérlegelésével kell eldönteni. Egyik jog sem élvez elsőbbséget elvont módon; a bíróság a körülményeket mérlegeli.

A holland bíróságok régóta egy állandó tényezőlistával dolgoznak: a vádak jellege és az érintett személyre gyakorolt ​​következmények súlyossága, a publikáció által szolgált közérdek mértéke, az állítások alátámasztásának mértéke az akkor rendelkezésre álló tényszerű anyagok által, a választott megfogalmazás, a publikáció hatóköre, az érintett személy magatartása és közéleti szerepe, valamint az, hogy az illetőnek volt-e lehetősége válaszolni a publikáció előtt. Ez az utolsó pont az, amit a kiadók a leggyakrabban kihagynak, és a leggyakrabban megbánnak: egy előzetesen felhozott komoly vádat, amelyre a választ tisztességesen ismertetik, sokkal nehezebb támadni.

A képeknek saját szabályozásuk van. A szerzői jogi törvény feljogosítja a portrén ábrázolt személyeket a közzététel megtiltására, amennyiben ehhez ésszerű érdekük fűződik, és erősebb álláspontot képviselnek, ha a portrét megrendelésre készítették. A kereskedelmi célú népszerűség ésszerű érdeknek számít, ezért valakinek a képmását hozzájárulás nélkül reklámban felhasználni egyértelmű kereset. A szabályokat a hollandiai portrékkal kapcsolatos útmutatónkban ismertetjük, a hírnévvel kapcsolatos kereseteket pedig az online rágalmazásról és a hírnévkezelésről szóló cikkünkben tárgyaljuk.

A régebbi publikációk egy külön kérdést vetnek fel. Az Általános Adatvédelmi Rendelet (GDPR) értelmében egy személy kérheti személyes adatainak törlését, és a keresőmotor-üzemeltetők kötelesek lehetnek az eredmények indexeléséből való eltávolítására, ha a hozzáféréshez fűződő érdek már nem haladja meg az egyén érdekét, ahogyan azt a Bíróság a 2014-es, az elfeledtetéshez való jogról szóló ítéletében is megállapította. Hollandiában az ilyen kérelmet először az adatkezelőhöz kell intézni, majd keresettel a kerületi bírósághoz lehet benyújtani. Az indexelésből való eltávolítás nem szünteti meg az alapul szolgáló cikket, ami egy olyan különbségtétel, amelyet a felperesek gyakran nem vesznek figyelembe.

Újságírói források védelme

A forrásvédelem törvényileg szabályozott Hollandiában. 2018. október 1. óta a büntetőeljárási törvénykönyv feljogosítja az újságírókat és a publicistákat, hogy megtagadják a kérdések megválaszolását, és olyan anyagok átadását, amelyek felfednék a forrást, és ehhez bírói engedély szükséges, mielőtt nyomozati jogkört alkalmaznának ellenük. Ez a jog nem abszolút: a bíróság hatályon kívül helyezheti, ha egy súlyos büntetőügyben nyomós érdek ezt megkívánja, de ennek bizonyítása a hatóságokra hárul, és az értékelést előzetesen egy nyomozási bíró végzi el, nem pedig a helyszínelő rendőrség.

A holland jogszabály az Emberi Jogok Európai Bíróságának számos ítéletét követte, beleértve a Nagykamara 2010-es, Hollandia ellen hozott ítéletét is, amely kimondta, hogy a kiadót a forrásokat azonosító fényképanyagok átadására kötelező végzéshez független szerv előzetes felülvizsgálata szükséges. A szerkesztői gyakorlatra gyakorolt ​​következmények konkrétak: a forrás azonosítására alkalmas anyagokat külön kell tárolni, előre meg kell állapodni abban, hogy a szervezeten belül kik férhetnek hozzájuk, és az ügyvéd bevonása a kérés időpontjában, ne pedig a teljesítés után történik.

Platformok: a digitális szolgáltatásokról szóló törvény és az európai médiaszabadságról szóló törvény

Két uniós rendelet végzi el ma már annak a feladatnak a nagy részét, amelyet korábban a nemzeti jog rosszul végzett. A digitális szolgáltatásokról szóló 2022/2065/EU rendelet 2024. február 17. óta teljes mértékben alkalmazandó. Fenntartja a feltételes felelősség alóli mentességet a tárhelyszolgáltatók számára, akik nem felelősek a felhasználói tartalmakért, kivéve, ha ténylegesen tudnak a jogellenességről, és nem cselekszenek gyorsan, valamint tiltja az általános ellenőrzési kötelezettséget. E mag köré építi az eljárást: értesítési és cselekvési mechanizmust, a felhasználóra vonatkozó minden korlátozás indokolását, belső panasztételi rendszert, bíróságon kívüli vitarendezést, valamint szigorúbb kötelezettségeket a nagyon nagy online platformok számára, beleértve a kockázatértékeléseket és a kutatók hozzáférését.

Hollandia egy 2025 elején elfogadott törvénnyel hajtotta végre a végrehajtási oldalt, amely a Fogyasztóvédelmi és Piaci Hatóságot nevezte ki digitális szolgáltatások koordinátorának, a holland adatvédelmi hatóság pedig felelős a profilalkotás és a személyes adatok tekintetében. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy jogellenes bejegyzéssel kapcsolatos panasznak mostantól két lehetséges úti célja van: a platform saját értesítési mechanizmusa, amelyet az ACM támogat, és a polgári bíróság, amely továbbra is elrendelheti az eltávolítást és azonosíthatja az anonim posztolót. A platform szabályait részletesebben ismertetjük a digitális szolgáltatásokról szóló törvényről és a digitális piacokról szóló törvényről szóló cikkünkben.

Az európai médiaszabadságról szóló törvény, az (EU) 2024/1083 rendelet, 2025. augusztus 8. óta van hatályban, és a legújabb fejlemény. Kötelezi a tagállamokat a médiaszolgáltatók szerkesztői függetlenségének tiszteletben tartására, és tiltja az újságírói források leleplezését célzó intézkedéseket, beleértve az újságírók elleni tolakodó megfigyelőszoftverek alkalmazását, a szűken meghatározott körülmények kivételével. Előírja a médiaszolgáltatók számára, hogy tegyék közzé tulajdonosi szerkezetüket, és jelentsék az állami hirdetésekből származó bevételeiket. Emellett eljárási helyzetet biztosít az elismert médiaszolgáltatóknak a nagyon nagy online platformokkal szemben: mielőtt egy ilyen szolgáltatótól származó tartalmat a platform feltételeivel való összeegyeztethetetlenség miatt eltávolítanának, a szolgáltatót értesíteni kell, és rövid határidőt kell biztosítani számára a válaszadásra, az ilyen szolgáltatók panaszait pedig prioritással kell kezelni.

Tartalom újrafelhasználása: szerzői jog

A médiajogban semmire sem hivatkoznak gyakrabban, mint a szerzői jogra, és semmi sem értelmezhető félre következetesebben. Egy mű a létrehozásának pillanatától kezdve regisztráció nélkül is védelem alatt áll, a védelem a szerző életében és azt követően hetven évig tart, és a szerzői jogi közlemény hiánya semmit sem jelent. Az újrafelhasználáshoz ezért vagy engedély, vagy törvényi kivétel szükséges.

A médiára vonatkozó kivételek szűk körűek és feltételesek. Az idézés joga lehetővé teszi egy mű egy részének felhasználását recenzióban, beszámolóban vagy hasonló kontextusban, feltéve, hogy a művet jogszerűen hozták nyilvánosságra, az idézet arányos a céllal, a kontextus valóban a mű tárgyalását szolgálja, és feltüntetik a forrást és a szerző nevét. A sajtókivétel lehetővé teszi hírek átvételét más médiumokból, ahol az újrafelhasználás nem volt kifejezetten fenntartva, amit a legtöbb kiadó ma már magától értetődően fenntart. Egyik kivétel sem engedélyezi egy fénykép újraközlését, mert jól illusztrálja a témát, ami az online kiadványokban a leggyakoribb jogsértés, és amely a legtöbb követelést generálja.

A linkelés speciális eset. A 2016-os hollandiai GS Media kontra Sanoma ügyben hozott ítéletében a Bíróság kimondta, hogy egy máshol közzétett műre mutató hiperhivatkozás közzététele a jogosult hozzájárulása nélkül a nyilvánossághoz közvetítésnek minősülhet, ha a közzétevő személy tudta vagy tudnia kellett volna, hogy a közzététel jogellenes, és hogy ezt a tudást vélelmezni kell, ha a linket haszonszerzés céljából teszik közzé. Egy kereskedelmi kiadó esetében ez megfordítja azt az intuíciót, hogy egy link mindig biztonságos. Az online tartalom nyilvános mibenlétéről szóló cikkünk részletesebben foglalkozik a határokkal.

Az EU digitális egységes piaci szerzői jogról szóló irányelvét 2021-ben ültették át a holland jogba, és többek között szomszédos jogot vezetett be a sajtókiadók számára, valamint egy rendszert a tartalommegosztó platformok számára. A manipulált audiovizuális anyagok saját kérdéseket vetnek fel, amelyekkel a holland jog szerinti deepfake-ekről szóló cikkünkben foglalkozunk.

Reklám és kereskedelmi kommunikáció

Mivel az Alkotmány 7. cikke kizárja a kereskedelmi reklámokat a védelem alól, ez a médiatartalom legjobban szabályozott része. Három réteg érvényesül egyszerre. A Polgári Törvénykönyv tiltja a megtévesztő és jogellenes összehasonlító reklámot, és tartalmazza a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok szabályozását, amely lehetővé teszi mind a versenytársak, mind a fogyasztók számára a cselekvést, és amelyet az ACM közigazgatási hatáskörrel érvényesít. A médiatörvény kiegészíti a hatálya alá tartozó szolgáltatások, beleértve a kereskedelmi videófeltöltőket is, közzétételi, elkülönítési és termékmegjelenítési szabályokat. A Reklámtörvénykönyv Bizottsága által alkalmazott holland reklámtörvény pedig önszabályozási normákat határoz meg minden reklámra, külön kódexszel a közösségi média és az influencer marketing számára.

Az önszabályozásnak nincs hivatalos szankciója, de nem fogatlan. Az ajánlásokat közzéteszik, a média és a platformok figyelembe veszik azokat, és annak megállapítása, hogy egy kampány megsértette a kódexet, bizonyítékként szolgál egy későbbi polgári perben. Egy márka számára a közzétett ajánlás hírnevet növelő hatása általában meghaladja a soha kiszabott bírságot.

Az ismétlődő hibák egyszerűek. A szponzorált tartalmak nincsenek megjelölve, vagy olyan módon vannak megjelölve, hogy a közönség nem látja őket. A fenntarthatósággal, az egészséggel vagy az árral kapcsolatos állítások megalapozatlanok, ami inkább megfordítja a bizonyítási álláspontot, mintsem elkerüli azt. Személyes adatokat használnak fel célzott hirdetésekhez jogalap nélkül, ami az adatvédelmi hatóságot egy olyan ügybe sodorja, amely eredetileg reklámkérdésként indult.

Amit ellenőrizni kell közzététel előtt

A legtöbb médiaérdeklődéssel kapcsolatos állítás elkerülhető, és az azokat megakadályozó ellenőrzések is rövidek. Állapítsd meg, hogy az anyag a sajátod-e vagy licenc alatt áll, és őrizd meg a licencet az emlék helyett. Amennyiben egy személy azonosítható, kérdezd meg, mi érdeke fűződik ahhoz, hogy ne ábrázolják, és hogy a publikáció valódi közérdeket szolgál-e, amelyek felülmúlják azt. Amennyiben tényállítást tesznek, kérdezd meg, hogy milyen bizonyítékok támasztották alá azt a publikálás pillanatában, ne pedig azok, amelyek később merültek fel, és adj az érintett személynek valós lehetőséget a válaszadásra. Amennyiben a tartalom kereskedelmi jellegű, kérdezd meg, hogy a közönség látja-e, hogy az.

Ha beérkezik egy kereset, az első órák számítanak. Az eltávolításra irányuló összefoglaló ítélettel kapcsolatos kérelmet napokon belül el lehet bírálni, így a rövid határidővel ellátott felszólító levelet gyakran azonnal követi az eljárás. Mielőtt bármit módosítanál, őrizd meg az iratokat, beleértve a közzétett verziót és a felhasznált forrásokat is, és kérd ki a szakértő tanácsát, mielőtt eltávolítanál valamit, mert a szükségtelen eltávolítás beismerésként értelmezhető, és ritkán vet véget a keresetnek.

A holland médiatörvény jutalmazza a felkészülést és bünteti az improvizációt. Law & More Tanácsot adunk kiadóknak, műsorszolgáltatóknak, vállalkozásoknak és tartalomkészítőknek a publikációs kockázatokkal, az eltávolítási és helyesbítési igényekkel, a szerzői és portréjogokkal, a reklámokkal kapcsolatos megfeleléssel, valamint a digitális szolgáltatásokról szóló törvény és az európai médiaszabadságról szóló törvény által a platformokra és a médiaszolgáltatókra rótt kötelezettségekkel kapcsolatban. Emellett olyan magánszemélyek érdekeit is képviseljük, akik róluk publikációval szembesülnek. A digitális szabályok szélesebb körű áttekintéséért lásd a... Holland informatikai jogi útmutatókvagy kapcsolat Law & More egy adott publikáció vagy állítás megvitatására.